Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Takács Imre: A mezőgazdaság irányításának jogforrásai, intézményei és szervei Magyarországon (1889—1919)

nagyobb elterjedésének idejéig, I88G-ig meghaladta a 400 000 hektárt, 10 év alatt mintegy 40%-kal fogyott, a nemzeti vagyon csökkenése majdnem elérte a félmilliárd koronát.

13 Uj szakaszba lépett a filoxera elleni védekezés 1888-ban, amikor az országban megkezdték az ellenálló amerikai szőlővesszők nagy mennyiségű termelését,

14 valamint a talaj szénkénegezését. A Földmívelésügyi Minisztérium először adókönnyítés kezdeményezésével (1891: I. te) igyekezett a kárt enyhíteni. Ezt követte az 1896: V. törvénycikk megalkotása, ami fordulatot hozott a hazai szőlőművelés súlyos válságában.

15 E törvény a szőlővesszők és oltványok tömeges termelését, olcsó kiszolgáltatását állami feladattá tette, továbbá a károsult termelők részére elpusztult szőlőik felújítására a Magyar Agrár- és Járadékbank útján állami jótállással 15 év alatt visszafizetendő, kedvező kamatozású kölcsönök folyósítását tette lehetővé. Mindezeknek és egyéb intézkedéseknek hatására a hazai szőlőművelés, különösen az immúnis alföldi homoktalajokon, újra fellendült, s az 1900-as évek második felében ismét forrása lett a vagyonosodásnak. A Földmívelésügyi Minisztérium az Országos Phylloxerakísérleti Állomást 1890-ben Rovartani Állomássá szervezte át. Később a magyaróvári gazdasági akadémia növénytani tanszékével kapcsolatban Növényélet- és Kórtani Intézetet hozott létre (16.257/1898. F. M.), majd ezt 1914-ben Budapestre helyezte át. A szőlő peronoszpórája elleni védekezésről a 8.419/1890. F. M. sz. rendelet intézkedett. Az 1894: XII. törvénycikk kimondotta a birtokosok hernyó-, szerbtövis- és arankairtási kötelezettségét, továbbá felhatalmazta a földművelésügyi minisztert, hogy más kártékony állatok és növények kötelező irtása iránt is rendelkezhessék. Ezen az alapon a miniszter a vértetű (9.679/1899. F. M.), a darazsak (11.974/1902. F. M.), a répabarkó és a hamvas vincellérbogár (32.900/1908. F. M.), a cserebogarak (5.000/1911. F. M.), a mezei egerek és pockok (5.500/1911. F. M., 21.000/1913. F. M., 34.000/ 1917. F. M.), a kukoricamoly (31.000/1917. F. M., 35.000/1917. F. M.) irtását tette ezekben az években kötelezővé. A tömeges fellépésük miatt csak közerő vagy államsegély igénybevételével sikeresen pusztítható káros állatok irtásának célszerű módját a földművelésügyi miniszter szakközegei állapították meg. így pl. a hesszeni légy kártételeinek megelőzésére ún. csalogató vetéseket kellett alkalmazni (77.307/1904. F. M., 8.000/1914. F. M.). Az 1907: XXXI. törvénycikk és 28.000/1907. F. M. sz. végrehajtási rendelete kimondotta, hogy a marokkói sáska előfordulása esetében irtásáról a földművelésügyi miniszter gondoskodik, és hogy a költségek fele részét az államnak, fele részét az érdekelt törvényhatóságnak kell viselnie. A mezőgazdaságra hasznos emlősállatok és madarak védelméről a 24.655/1901. F. M. sz. rendelet szólt. A mező- és kertgazdaságra hasznos madarak védelme tárgyában Párizsban 1902-ben kötött nemzetközi egyezményt az 1906: I. törvénycikkel cikkelyezte be Magyarország. Állattenyésztés általában — legelőügy Gondot fordított a Földmívelésügyi Minisztérium az állatállománynak mind mennyiségi, mind minőségi fejlesztésére. Ez a törekvése a 90-es évek második felétől 13. Kemény György: Magyarország mezőgazdasága. Gazdaságföldrajzi tanulmány. Bp. 1917. Különlenyomat a Földrajzi Közlemények. 1917. XLY. köt. 1—ö. füzetéből. 93—94. p. 14. Az első amerikai szőlőtelepeket 1881-ben létesítették a phylloxera kísérleti állomás farkasdi és istvántelki telepén, valamint Szendrődön. Lásd: Feyér Piroska: Szőlőtermesztésünk története, különös tekintettel a két felújításra. Diss. Bp. é. n. Kézirat. 137. p. (Kertészeti Egyetem Könyvtára.) 15. Szőlészet és borászat. (A magvar királyi Mezőgazdasági Múzeum ismertetője. Bp. 1907. 360. p.) il**!-»