Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Takács Imre: A mezőgazdaság irányításának jogforrásai, intézményei és szervei Magyarországon (1889—1919)

ismeretekre oktattak, a nagyobb állami telepeken kertmunkásképzés folyt. Kerté­szeti vagjr kertészkereskedelmi kérdésekben a Kertészeti Véleményező Bizottság (53. 553/1912. F. M.) adott szakvéleményt, ugyanez a bizottság tájékoztatta a mi­nisztert a felmerülő általános érdekű kertészeti kívánságokról. Az ország területé­nek 1,33 %-a volt kert 1913-ban. Szőlészet-borászat A zord hegyvidékeken kívül mindenütt volt szőlőkultúra az akkori Magyarorszá­gon. 10 Annak modern közigazgatása a filoxera elleni védekezéssel kezdődött. A Bernben 1881-ben kötött nemzetközi filoxéraegyezményt becikkelyező 1882: XV. törvénycikket filoxérafelügyelőségek hajtották végre. Ezeket a Földmívelésügyi Minisztérium 1892-ben Szőlészeti és Borászati Kerületi FelügyeléJség-ekké szervezte át. 1914-ben 23 ilyen felügyelőség működött az országban. A szőlősgazdák külön­leges érdekeinek védelmére az 1894: XII. törvénycikk hegyközségi szervezkedést tett lehetővé; a törvény önkormányzati jogkörrel ruházta fel a hegyközségeket anél­kül, hogy azok megalakulását kötelezővé tette volna. A borhamisításnak és hamisí­tott bor forgalombahozatalának tilalmazásáról szóló 1908: XLVII. törvénycikk, illetve ennek 112.000/1908. F. M. sz. végrehajtási rendelete az ország borvidéki beosztása iránt intézkedett. A 23 borvidék közül a törvény különleges helyzetet biz­tosított a tokaji borvidéknek, az 1913: XI. törvénycikk pedig, tekintettel arra, hogy az 1909—1912. években sok elemi csapás érte ezt a borvidéket, kivételes rendelke­zéseket hozott az ott felvett szőlőkölcsönök visszafizetésére. 64.200/1909. F. M. sz. alatt a törvényben előírt bornyilvántartás vezetése, 85.535/1912. F. M. sz. alatt pedig a must cukrozása tárgyában külön rendelkezett a miniszter. A borászat érdekét az 1902-ben létesített budafoki állami mintapince, 6 állami közpince, az Állami Közpincék Főfelügyelősége (81.366/1913. F. M.) és két — a buda­pesti és a kolozsvári — borvizsgáló szakértő bizottság szolgálta. A szőlészeti és borá­szati szakoktatást a felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyam (27.781/1897. F. M.), a budafoki pincemesteri tanfolyam és a vincellériskolák látták el. 1906-tól kezdve vándor pincém esterek ismertették az állami mintapince borkezelési eljárását, 1907­től kezdve mintaszüreteket tartottak az ország számos helyén. A szőlőkárokat két­féle adókedvezmény enyhítette: 6—10 évi adómentesség, illetve részleges vagy tel­jes adóelengedés (1893: I. te, 85.766/1899. F. M.), továbbá bizonyos esetekben a szőlödézsmaváltság-tartozás leírása. Ilyen kedvezményekhez főként a filoxera, pero­noszpóra, lisztharmat vagy jégverés károsította szőlők tulajdonosai juthattak. Az ország területének 1,1 %-a volt szőlővel beültetve az 1913. évi kataszteri felmérés szerint. Erdőgazdaság Az erdők fenntartásához fűződő közérdekből az állam nálunk előbb és mélyeb­ben nyúlt bele az erdőgazdaságba, mint a mezőgazdaságnak bármelyik másik ágába. A maga idejében korszerű erdőtörvényünk, az 1879: XXXI. törvénycikk mindenekelőtt az erdők fenntartásáról kívánt gondoskodni. Az erdőket feltételes erdő­talajú, feltétlen erdőtalajú és véderdéjkre osztályozta ; kimondotta, hogy az állani, a törvényhatóságok, a községek, az egyházi testületek és személyek, a köz- és magán­alapítványok és a hitbizományok tulajdonában levő, végül a közbirtokossági erdő­10. Szőlő- és bortermelés. (Magyarország a Millennium idején. Bp. 1890. 53. p.)

Next

/
Thumbnails
Contents