Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Takács Imre: A mezőgazdaság irányításának jogforrásai, intézményei és szervei Magyarországon (1889—1919)

és 8 kerületi kultúrmérnöki hivatalt létesítettek. 1891-ben az Országos Kultúrmérnöki Hivatal szerepét, ideértve a kerületi kultúrmérnöki hivatalok felügyeletét is, amelyek száma 1914-ig 19-re emelkedett, a Földmívelésügyi Minisztérium VI. főosztályának (országos vízépítészeti és talajjavító hivatalának) kultúrmérnöki osztálya vette át. Később a főosztály neve Országos Vízépítési Igazgatóságra változott, 1886-tól kezdve a vízjogi jogszabályokat közvetlenül végrehajtó folyammérnöki hivatalok is ez alá tartoztak. Azok száma 16 volt 1914-ben. A kultúrmérnökség létrehozásán és a vízügyek törvényhozási rendezésén kívül az állam segítő beavatkozása kiterjedt ebben az ügykörben a talajjavítási hiteltípus megteremtésére és a vízitársulatok alapításának előmozdítására, működésüknek támogatására. Az 1889: XXX. törvénycikk alapján a Magyar Földhitelintézet zálogleveles vízszabályozási és talajjavítási kölcsönöket folyósított a földművelésügyi miniszter és a pénzügyminiszter 38.596/1891. sz. közös rendeletében meghatározott feltételekkel. A kölcsönöket patakszabályozás, vízmosások megszüntetése, lecsapolás, mocsárkiszárítás, alagcsövezés, sankolás és öntözés költségeire lehetett igénybevenni. A vízszabályozási, illetve talajjavítási munkálatok elvégeztetésében fontos szerep jutott az önkormányzattal bíró 79 vízrendező és 136 vízhasználati társulatnak (1918. évi létszám). Külön törvény rendelkezett a közérdekű öntöző csatornák létesítéséről. Az 1900: XXX. törvénycikk felhatalmazta a földművelésügyi minisztert, hogy közérdekű öntözési társulatok alakulását és öntöző csatornák létesítését anyagilag támogathasson. A minisztérium azzal is szolgálta az öntözés ügyét, hogy Békéscsabán, Siklóson és Ősi községben egy-egy öntözési kísérleti telepet létesített. A szikesek tanulmányozásának új időszaka nyílt meg 1890-ben,

4 a rendszeres hazai talaj felvételek pedig az 1891. évben indultak a Földtani Intézet akkor szervezett agrogeólógiai osztályán. A földművelésügyi miniszter kezdeményezésére alkotott 1895 : XLVIII. törvénycikk újabb vízimunkálatoknak az 1907. év végéig kívánt elvégzésére 51 millió forint hitelt engedélyezett, továbbá kimondotta, hogy víziberuházásokra az 1896. évtől kezdve 18 éven át évenkint 3 millió forint veendő fel a földművelésügyi tárca költségvetésébe. Utóbb az 1908: XLIX. törvénycikk felhatalmazta a minisztert, hogy 25 év alatt 192 millió koronát fordíthasson vízszabályozásokra és vízmosások megkötésére. Az 1913: XVIII. törvénycikk (vízjogi novella) víztárolók és erőművek létesítéséről, továbbá a vízi közlekedés előmozdításáról rendelkezett. Az 1914: XXVIII. törvénycikk az állami szabályozás alá nem eső folyók kártételeinek megelőzésére 60 millió korona hitelt bocsátott a Földmívelésügyi Minisztérium rendelkezésére. Az 1846-ban Széchenyi elgondolásai szerint megindított nagy vízrendező munkálatokkal 1918-ig csaknem 6 millió kh-nyi területet ármentesítettek a Duna, Tisza és mellékfolyóik völgyeiben. Ez az ország termőterülete 11,15 %-ának felelt meg. Tagosítás Sok község határában a parasztbirtokok túlságos elaprózódottsága akadályozta azok gazdaságos üzemelését. Ennek az állapotnak orvoslását célozták az 1908: VII. és XXXIX. törvénycikkek. Az előbbi az ország erdélyi részeire, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár-vidék területére, 4. Ilosvay Lajos: Terméketlen szikeseink megmentése. Elnöki megnyitó beszéd a Királyi Magyar Természettudományi Társulat közgyűlésén 1924. június 25-én. Természettudományi Közlöny. 1924. 131. p.