Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Für Lajos: Az ászári szőlészet a századfordulón
Hasonlóan valamennyi szőlőgazdasághoz, törkölyből és söprűből Ászáron is jelentős mennyiségben főztek — a pincészet külön felállított főzdéjében — pálinkát, 1902-ben" több mint 25, 1904-ben közel 20 hl lett. Évente — írta Szilárd Gyula 1900-ban a gazdaságnak mintegy programot adó előterjesztésében — könynyűszerrel készíthető 2—300 hl törkölybor, s „az ebből főzött cognac az évi kiadások nagy részét födözi". Hangoztatta, a célja az, „hogy a melléktermények hasznai által az évi regie födöztessék." Ezért vetette fel és szorgalmazta uránál, hogy a gazdaság minél előbb térjen át az ürmöskészítésre. A Merlot és Carbenet-fajtákból Rácz-ürmöst, a kevés savtartalmú Chasselas-k és Muskotályból j)edig főtt ürmöst lehetne a megfelelő eljárások szigorú betartásával készíteni. Hacsak 1,6—2 koronáért tudnák is — írta — továbbadni a főtt ürmöst, a Chasselas-szőlők kilogramja akkor is 24—30 krajcárral értékesülne, de megmaradna még a törkölypálinka és ráadásul a nyert trágya értéke is. „Ezzel meg lenne oldva a csemegeszőlők értékesítésének nehéz kérdése." 91 A forgalomba hozott borok zömét az asztali fehér alkotta, sorrendben ezután a pecsenye fehér és végül a vörösbor következett. 1904-ben pl. a keverés után lett: asztali fehér 993 hl, pecsenye fehér 93 és vörösbor 44 hl. 92 A könnyebb borok 2—3, a nehezebbek 3—4 éves korukban, palackérett állapotban kerültek eladásra, 1900-ban egy, az érést szabályozó ún. Pasteur-készüléket vásároltak, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a borokat „2—3 éves korukban bátran piacra vethették ". 93 Az értékesítésre vonatkozóan igen jellemzőnek érezzük, s éppen ezért idézzük ismételten Szilárd Gyula szavait: „Idei termésű borainkat — írta 1900-ban, amikor már több száz hektoliter halmozódott fel az ászári és csákvári pincékben — kétségkívül már most, seprűstül együtt jó áron eladhatnánk, valószínűleg kapnának rajta a kereskedők. A jövőre nézve azonban éppen az nyújt biztosítékot, hogy ezt a kitűnő anyagot fenntartjuk az első fellépéshez s vele egyszerre jó hírnévre teszünk szert. A későbbi terméseknek legalább is nem feltűnő eltérő voltára ügyelni a kezelés dolga lesz, s a tervezett keverő pincében az könnyen eszközölhető lesz." Éppen ezért bölcsen és jó üzleti érzékkel azt javasolta, hogy a borpiacon csak 1902-ben — négy-ötéves borokkal — jelenjenek meg. 94 Az értékesítés évi üteme mindig a kereslettől függött, csakis ezzel magyarázható, hogy 1904-ben pl. a harmadik, 1913-ban pedig az év első negyedében kelt el a legtöbb bor. 95 Az italokat általában folyó, a bor kisebb részét s a konyakot palackozva adták tovább többnyire a környékbeli (győri, komáromi) borkereskedőknek s az italt forgalmazó falusi és kisvárosi kocsmárosoknak. Helybeli kimérésre a bortermés elenyésző töredéke került. Fölmerült a gondolata annak is, hogy esetleg egy saját kimérésú „italboltot", „poharazót" nyitna az uradalom Pesten. Szilárd Gyula tarsolyában kimondottan ilyen megbízással tanulmányozta a budapesti termelői borkimérések üzleti forgalmát és jövedelmezőségét. Végül is arra a megállapításra jutott, hogy egyelőre nem tartaná aktuálisnak a budapesti üzlet megnyitását. „Erősen hiszem — írta —, hogy boraink bizonyos reklám és kiérdemlendő jó hírnév mellett Ászárról is jó áron el fognak kelni". Hivatkozott a dörgicsei piaristákra, akik a termelés helyszínén tudják összes boraikat hl-enként 80 koronáért értékesí91. L. a 28. jegyzetben id. forrás. 1900. sz. n. 92. OL. P. 183.11. T. Sz. K. 1904. Ászári szőlőgazdaság. 93. L. a 28. jegyzetben id. forrás. 1900. nov. 7. 94. Itt jegyezzük meg, hogy a gazdaságban elültetett mintegy 300 db kajszibarack-fa 1907— 1912 közötti termésére Berger Jakab kereskedővel kötöttek eladási szerződést. A szerződés szerint a vevő arra kötelezte magát, hogy 6 éven át kg-onként 18 fillérrel átveszi az egész kajszitermést. 95. OL. P. 189. II. T. Sz. K. 1904,1913. 1904-ben a III. negyedl en 277, az 1913. évi I. negyedben pedig 268 bl-t adtak el.
