Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

P. Hartyányi Borbála—Nováki Gyula—Patay Árpád: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig

Az 1906-ban előkerült magvakat a berlini Georg Lindau kérte el vizsgálatra a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytani Osztályától, az eredményeket 1917-ben tette közzé. A lelőkörülményekről csak annyit említ meg, hogy az összes mag, amit megkapott, tűzhelyekből származik. Az alábbi magvakat ismerteti részletesen: Lencse — Ervum Lens L. Borsó — Pistim sativum L. Szeges lednek — Laihyrus sativus L. Szulák keserűfű — Polygonum Convolvulus L. Terebélyes laboda — Atriplex patula L. var. Árpa — Hordeum vulgare L. Mezei zsurló — Equisetum arvense L. var. Említ még röviden három lencsét, egy körtét és egy gubacsot, utóbbi valószínűleg tölgyfáról származik.

92 Összesen tehát tízféle növényt állapított meg a magvak, illetve a gyümölcsmaradványok alapján. Réteghez ma már ezeket sem tudjuk kötni. Márton ásatását jóval később Banner János és Bóna István dolgozta fel. A leletanyagot azonban legtöbb esetben nem sikerült réteggel azonosítani, de megállapítják, hogy Tószegen csak a bronzkor van képviselve, alulról számítva a nagyrévi-, hatvaniés a füzesabon3'i-kultúra követik egymást,

93 tehát az eddig előkerült magvakat is e három kultúrába sorolhatjuk.

04 1928-ban Nádas Gyula gyűjtéseként kerültek be magvak a szolnoki múzeumba, közelebbi lelőkörülményeket nem ismerünk, de a fentiek alapján ezeket is a bronzkorba sorolhatjuk :

95 Alakor — Triticum monococcum L. Kissé felpuffadt ép szemek, oldalról összenyomottak, két végük elkeskenyedő, hátuk a csírapajzs felett ormós. Hasi barázda keskeny, kissé ívelt. A szem csúcsán kis szőrpamat látható. Csírapajzs ugyancsak keskeny, ovális alakú. Néhány szemen a tokiász töredéke rajta maradt. A lelet több kalászorsót is tartalmaz. Utoljára 1948-ban volt ásatás a tószegi Laposhalmon Csalog József vezetésével. Kronológiailag Mozsolics Amália értékelése alapján az előzővel azonos eredményre jutottak, vagyis a három említett kultúra sorrendjét erősítették meg. Ennél az ásatásnál két rétegben figyeltek meg magvakat: aj A nagyrévi-kultúra végét jelentő p rétegben 373 cm mélyen egy edénytöredékben voltak a magvak, kásaszerű halmazállapotban.

96 A magvakat Zsák Zoltán határozta meg: Bükköny — Vicia sp>., valószínűleg keskeny levelű — angusti

folia?

1 b) A hatvani-kultúra kezdetét jelentő o rétegben 361 cm mélyen egy leégett ház padlónívóján tűzhely mellett szerteszéjjel szóródva, de még a házon kívül is több kg mennyiségű mag volt megégve.

98 Ugyanitt egy kosár maradványa is volt maggal tele.

99 Zsák Zoltán megállapítása szerint: Árpa —Hordeum sp. volt itt található.

100 Később Zdenek Tempír az o réteg magvait vizsgálta át, a következőket írta le 92. Lindau, Georg: Növényi maradványok a tószegi Laposhalom őskori leleteiben. Arch. Ert (1917) u. f. 37. évf. 184—190. p. — Ugyanez német nvelven: Botanikai Közlemények. (1917) 16. évf. (37)—(43). p. 93. Banner, János—Bóna, István—Márton, Lajos: a 84. jegyzetben i. m. 132. p. 94. Hasonló kormeghatározásban találjuk a tószegi magvakat Bertseh, Karl u. Franz: a 48. jegyzetben i. m. 23, 32, 76. p. 95. A leletek a szolnoki Damjanich J ános Múzeumban vannak. 96. Mozsolics, Amália : a 43. jegyzetben i. m. (1952) 48, 65. p. ; 2. kép 3. — A leletek a MNM-ban vannak. 97. Vetőmagvizsgáló Intézet, Budapest. 1949. december 8-án kelt 597/1949. sz. levele. — A leletek MNM-ban vannak.

t 98. Csalog, József : Lie Ausgrabungen in Tószeg im Jahre 1948. Acta Arch. Hung. (1952) 2. évf. 27, 30. p. — A leletek a MNM-ban vannak. 99. Csalog, Zsolt: Fragment eines bronzezeitliehen Korbes aus Tószeg. Folia Archaeologica (1960) 12. évf. 24. p. 100. Lásd a 97. jegyzetet.