Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Für Lajos: Az ászári szőlészet a századfordulón

hordóit, a bordézsmából húzott jövedelem igen tekintélyes helyet foglalt el a csákvári uradalom feudális-kori bevételi mérlegében.

2 Az 1848-as felszabadító törvények azonban érintetlenül hagyták a földesúri dézsmát is, mindössze az egyik szeptemberi képviselőházi határozat szólt az eltörlésükről. A forradalom bukása után azonban ennek érvényét az önkényuralom kormányszervei természetszerűleg semmisnek tekintették, így számos más rendezetlen kérdéssel együtt a szőlődézsma is mint továbbélő feudális maradvány fékezte a termelés szabadabb kibontakozását. A szőlővidékek paraszti és nem paraszti szőlőművelőit 1848 után tovább terhelő hegyvámok és bordézsmák kérdése felett az 1853. évi ún. úrbéri pátens is átsiklott, csak a kiegyezés után hozott külön törvény nyújtott végleges jogalapot azoknak hivatalos rendezéséhez. Az uradalom területén 1862-ben az 1. táblázatba foglalt falvakban még mindig Az 1848-as történelmi fordulat azonban mégsem múlt el teljesen nyomtalanul. Amint ez 1. táblázatunkból is következtethető, azzal a lényeges változással járt, hogy a korábban zömmel természetben szedett szőlődézsmát most az ötvenes évektől egyre-másra pénzszolgáltatással cserélték fel, az 1860-as évek elején az uradalom csupán néhány községtől követelte természetben azt. Másfelől 1848 hatása játszott közre nyilván abban is, hogy már az 1850-es években sikerült az uradalomnak több község szőlőbirtokosságával a dézsmaterhek örökre való megváltására egyezséget kötnie. A csákvári (benne a fornai is), vértesbogiári, vérteskethelyi, magyaralmási és a sághalmi lakosok közül az egykoron dézsmára kötelezettek már az ötvenes évek végén örök időkre megváltották szőlőjüket, amelynek területe együttvéve mintegy ezer hold volt (a megváltott szőlőbirtok területe egyedül a csákvári határban több mint 600 holdat tett ki). Ha mármost a dézsmát adni köteles szőlőbirtokhoz hozzávesszük a megváltott birtokok területét is, akkor a szőlő az uradalmi falvak határában paraszti tulajdonba került egyéb földeknek átlagosan véve 5—10 %-át tette ki. Ez a földterület pusztán mennyiségénél fogva is jelentős szerepet kapott a felszabadult parasztgazdaság életében. Feltétlenül számot kell vetnünk azonban azzal, 2. A bevételnek — váltakozó arányokban —- mintegy 10—20%-át tette ki. Szabad György: A tatai ós gesztesi Esterházy uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Bp. 1957. 458—459 p. 3. OL. P. 187. I. D. 1. a. 53/1862. fizették e kimondottan feudális eredetű szolgáltatást.

3 Kimutatás a bordézsmát fizető falvakról, 1862. 1. táblázat Község Terület holdban (1200 • öl-es) Egy holdra eső évi dézsma Ft-ban Ászár 62 3,3 Bókod 254 2,2 Császár 331 2,1 Gönyű 48 2,0 Nagyigmánd 33 2,6 Oroszlány21 1,1 Szák 60 1,5 Szend 42 1,0 Táp 324 1,2 Tápszentmiklós 85 1,2 Majk pu. 60 1,2 Tótréde 74 1,0 1394