Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Balassa, Iván: A magyarországi faekék főbb típusai a XVIII—XIX. században

Rövid áttekintésünk alapján megállapíthatjuk, hogy a szarvtalpas eke Erdély és a Tiszántúl középső részének kivételével mindenütt használatban volt, sőt azt is mondhatjuk, hogy a középső részeken, legalábbis a vizsgált korszakban, egyeduralkodónak tekinthető. A nagytájanként jelentkező eltéréseket, a talaj és időjárási adottságokon kívül a szomszédos területekkel való kapcsolattal lehet magyarázni. A szarvtalpas eke a környező népek között szórványosan előfordul ugyan, de korántsem olyan elterjedt, mint nálunk. Ilyen elterjedtséggel csak Moldovában, Ukrajnában és a délorosz síkságon találkozunk, olyan mértékben, hogy a földrajzi kapcsolaton kívül genetikus kapcsolatot is sejthetünk.

61 II. TALPAS EKÉK CSAPOLT SZARVVAL A Kárpát-medence valamennyi ágyekéje a fentiek kivételével ebbe a csoportba sorolható. Ezek között aszerint, hogy egyszarvúak vagy kétszarvúak, váltható vagy rögzített a kormányuk, illetve a talpuk szélessége és formája szerint tehetünk különbséget. 1. Az egyszarvú (váltó-) ekék A mai országhatárokon belül legfeljebb a Gömör megyei falvakban sejthetjük a nyomát, de mivel szórványosan vagy összefüggő területeken a Kárpát-medence több területén előfordul, ezért érdemes ezzel is foglalkoznunk.

62 Legjellemzőbb tulajdonságait a XVIII. és XIX. századi mezőgazdasági irodalomban találjuk meg: „Váltóeke az, melynek kormányát, minden borozda kivételé vei, megváltoztathatják a más oldalára, és annál fogva a földet mindenkor menőleg is visszajövőleg is ugyanazon oldalra egymás mellé fordítja; ezzel szokták az oldalas hegyeket szántani, ahol a borozdát mindenkor lefele kell fordítani".

63 Hasonlóképpen írja le Pethe Ferenc is: „Van ollyan kettős lapos vasú eke, a' melynek egy ingóbingó kórmánnja van, mellyet eggyik oldalról a' másikra lehet tenni. Ez az eke elmúlhatatlanul szükséges, ha másutt nem legalább a' hegyoldalakon ... a' nyereség az, hogy a' vele tett munka igen szép és egyforma; a' 61. Erre a lehetőségre elsőnek Kovács László: i.m. 31. lapon mutatott rá; a kérdés megoldására az Orosz és az Ukrán Néprajzi Atlasz megjelenése és a történeti, régészeti anyag behatóbb ismerete után lesz lehetőségünk. 62. Ez ekecsoport kérdésére a Kárpát-medencén belül az utóbbi két évtizedben többször is ráirányult a figyelem. Urbancová. Viera: K vyvoju dvojstranného pluhu v Gemeri. Slovensky národopis 5(1957). 491—507. — Kasparek, Max Udo: Zur Frage der Herkunft des Pfluges der siebenbürger Sachsen. Stifter-Jahrbuch 7(1962), 265—274. Itt most a váltóeke korával és eredetével nem kívánok foglalkozni, csupán előfordulásának földrajzi elterjedését mutatom be. E csoporttal kapcsolatos történeti kérdéseket külön dolgozatban kísérelem meg tisztázni. 63. Milotai Ferenc: Az erdélyi gazda kézikönyve. 1:118—119. Nagyenyed. 1838. — A legrészletesebb leírást a váltóekével kapcsolatban, különösen annak használatát Fridvaldszky 1771ből származó munkájából ismerjük. Részletesen közli Kovács László: i. m. 19,25. 5. Egyszarvú váltóeke .sematikus ábrázolása