Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Balassa, Iván: A magyarországi faekék főbb típusai a XVIII—XIX. században

szántás sorba megyén a' tábla egyik oldalától a' másikig szakadatlanul ; a barázda árok, vagyis közép barázda nem marad sehol".

64 A másik jellemzője a szimmetrikus ekevas és az egyes, de felül szétágazó ekeszarv : „A faekék igen czélszerünek találtattak, különösen az egyszarvú székely eke, kerek ásóforma lapos vasával igen jól hasította a gyepföldet is".

65 Az eke szarva, de váza is megőrizte azt a tökéletes szimmetriát, ami a túró eke sajátsága. A váltóeke gerendelye az eddig ismert minden példányon egyenes. Jellemzi még az átváltható csoroszlya. Erre azért van szükség, hogy a földszeletet a döntés irányába lehasítva annak jobb felemelését elősegítse. Ez az átváltás történhet egyszerű somfaág rugalmasságának átváltásával, vagy fejlettebb fokon egy kis kalodaszerú szerszámmal, melynek egyetlen mozdulatával át lehet váltani a csoroszlya élét a megfelelő irányba.

66 Fridvaldszky és mások azt állítják, hogy Erdélyben elsősorban a székelyek és a szászok használták a váltóekét. A múlt század közepén elterjedését summásan így foglalták össze: „. . . annyit mondhatok, hogy nálunk (ti. Erdélyben) két féle eke van, egyik a székelyföldön és szászok között is oldalos helyeken használt váltó és a magyar földön és az oláhok között használatban levő kerülöeke'''.

67 Az ilyen megállapítást azonban több okból sem fogadhatjuk el. Először is bizonyos eketípus használatát — legalábbis ez esetben — nem lehet nemzetiséghez kötni. Másodszor ugyanazon a falun belül is a XIX. században is egymás mellett használták a váltóés kerülőekét, ami pl. egy összeírásból kiderül. 1813: Két kerülőeke . . . Vátó eke (Veresegyháza, Alsófehér m) ; 1836: két eke — az egyik kerülő — a másik vátó (Majos, Marostorda m).

68 Éppen ezért nézzük meg közelebbről erdélyi elterjedését. Háromszéken a váltóekét használták leginkább, amint azt a feljegyzések és sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum anyaga is bizonyítja.

69 Erdővidék számos falujában magam is láttam ilyeneket. A közeli Brassó és Fogaras megyében nem annyira a szászok, mint inkább a románok használták.

70 Csíkban magam is több példányt láttam a csiksomlyói gyűjteményben. Csikszenttamásról részletes leírását ismerjük.

71 Gyimesközéplokról fényképével rendelkezünk,

72 míg Fridvaldszky az egész területről általánosnak mondja.

73 Udvarhelyről Siklódról van jó rajzunk a váltóekéről, ahol azt helyben készítették és a vasat Torockóról hozták.

74 Ezen kívül Székelyvarságról rendelkezünk számos adattal, fényképpel és tárggyal ezzel az ekével kapcsolatban.

75 Marostordából is van adatunk arra, hogy váltó- és kerülőekét egymás mellett emlegették.

76 64. Pethe Ferenc: i. m. 251—253. 65. Gazdasági Lapok 1852. 2:860. 66. ifj. Kós Károly: i. m. 6. Az átváltás megoldásának különböző változatait 1. 3—4. ábrán. Lásd még: Bátky Zsigmond: Útmutató néprajzi múzeumok szervezéséhez. 1. tábla 4. ábra. Bp. 1906. Magyarvalkó,Kolozs m. — Györffy István: i.m. 2:162. — Keresztely József: Faeke (Siklód, Udvarhely m). NÉ. 24(1932). 120. Egyébként ugyanez az átváltási módszer van meg a szlovák váltóekéken is. Vö. pl. Podolák, Ján: Prispevok k stúdiu. . . 9—14. ábra. 67. Magyar Gazda 1848. 1:166. 68. Szabó T. Attila szíves közlését ezúton is megköszönöm. 69. Lükö Gábor: A moldvai csángók I. A csángók kapcsolatai az erdélyi magyarsággal. 137 Bp. 1936. 70. Teutsch, J.—Fuchs, K. : Ethnographische Mitteilungen aus den Komitaten Kronstadt und Fogaras in Siebenbürgen. Mitteilungen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien. 35(1905), 151. 71. Domokos Pál Péter: Székely faeke. NÉ. 24(1932). 87. 72. Kósa László volt szíves fényképét rendelkezésemre bocsátani, amit itt is megköszönök. 73. Kovács László: i. m. 22—23. 74. Keresztely József: i. m. 120. 75. Néprajzi Múzeum ltsz. 137 458; Néprajzi Múzeum Fényképtára 88 631—88 632. 76. L. 68. jegyzet.