Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Balassa, Iván: A magyarországi faekék főbb típusai a XVIII—XIX. században
ekék egy csoportját. Innentől kezdve az eke funkciója, más szóval a szántás jellege sok osztályozás alapkritériumaként szolgált. Korén, H. 15 határozottan elkülönítette a szimmetrikus túróekét, az „Arl"-t az aszimmetrikus fordítóekétől a „Pflug "-tói. Ez ekecsoportok osztályozásában jelentős érdemei vannak Bratanic, ií.-nek 16 . A legújabb korszak legjelentősebb ekeosztályozási kísérlete Haudricourt, A. G.—Delamarre, M. J. B. kiváló munkájában található meg, mely ugyancsak az eke funkcióját, a szántást tekinti alapkritériumnak, és ezen túl a három fő alkatrész: a talp, a gerendely és a szarv egymáshoz való viszonya szerint osztja be azokat kisebb csoportokra. Lényegében ezt az osztályozási elvet követte S ach, Fr. 18 nemrég megjelent munkájában, legfeljebb az osztályozás finomabbá tételére a segédkritériumok számát növelte. A magyar ekék csoportosítása viszonylag nem nehéz feladat, mert egy jellegűek, mégha csak a szomszédos Csehszlovákia vagy Jugoszlávia ekéivel hasonlítjuk is Össze. Először is valamennyi fordítós (ágy-) eke, mellyel minden esetben talyigával szántanak. Kivétel nélkül talpas ekék, míg vázukat tekintve néhány kivételtől eltekintve négyszögletű valamennyi. Az ekék legnagyobb része egyenes gerendelyű, bár találunk egyes formáknál kisebb számban görbe gerendelyű példányokat is. Mindezeket figyelembe véve úgy látom, hogy az ekék nagy családjában azt a kis csoportot, amit a magyar ekék jelentenek, a szarvnak és a talpnak egymáshoz való viszonyával lehet nagyobb és a talp alakjával kisebb csoportokban osztani. Ennek megfelelően a magyar múzeumokban található faekéket a következő csoportosításban mutatom be: I. Szarvtalpas ekék 1. A két szarv és a talp egy fából készült 2. Az egyik szarv és a talp fele egy fából készült. II. Talpas ekék csapolt szarvval 1. Az egyszarvú (váltó) ekék 2. A keskenytalpú kétszarvú ekék 3. A melléktalpas kétszarvú ekék 4. A szélestalpú kétszarvú ekek a) A debreceni ekék b) A nyugat-magyarországi ekék. Természetesen tudom azt, hogy mint minden osztályozásnak, ennek is megvannak a sebezhető pontjai, de kétségtelen az, hogy az alább bemutatott ekeanyag jól elfér benne. Másrészt az eddigi magyar osztályozásokkal szemben kétségtelen előnye, hogy nem kíván az egymás után következő csoportokba valamiféle fejlődési sorrendet belemagyarázni, 19 mégha egyes esetekben elkerülhetetlen is, hogy a fejlődés A^alószínű menetére ne utaljak. * lő. Koren, Hans: Pflug und Ari. Ein Beitrag zur Volkskunde der Ackergeräte. Salzburg 1950. 16. Bratanic, Branimir: i. m.-ek 17. Haudricourt, A. G. — Delamarre, 21. J. B.: L'homme et la charrue. Paris, 1955. 18. Sack, FrantiseTc: Proposal for the Classification of the Pre-industrial Tilling Implements. Pramenv Historie Zemédëlstvi a Lesnictvi. No. 1. Ceskoslovenské Zemëdëlské Múzeum. Prága. 1966. 19. Ezt az osztályozást nem tekintem valamiféle tudományos rendszerezésnek, csupán arra szánom, hogy az anyagot világosabban át lehessen tekinteni.
