Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Matolcsi János: Avarkori háziállatok maradványai Gyenesdiáson
Kecske — Capra hircus L. A juh- és a kecskecsontok szétválasztásánál mutatkozó nehézségek áthidalása végett ma már támaszkodhatunk Gromova jeles munkájára 65 és Boessneck— Müller—Teichert tollából újabban megjelent összehasonlító anatómiai tanulmányra. 66 A két faj csontozatán levő különbségek szembetűnőek, ha koponyával és szarvcsappal van dolgunk, de a többi csontokon a faji hovatartozás megítélése igen részletekbe menő anatómiai megfigyelést igényel. A gyenesdiási temetőben egyetlen kecske testrészei voltak találhatók, ugyanolyan helyzetben, mint a juhoké. A temetkezési szokás ismeretében arra lehet gondolni, hogy a 28-as sírban levő kecske voltaképpen juhot helyettesített. Nem tudjuk, kultúrtörténeti szempontból van-e jelentősége annak, hogy a kecskének nemcsak a fejét, hanem a nyakát is a sírba helyezték, a megszokott lábvégeken kívül. Az állat fiatal és hím volt, erősen fejlett szarvcsapokkal. A szarvcsap hosszát nem lehetett megállapítani, de báziskörmérete 129 mm-nek bizonyult, 49,5 mm legnagyobb és 31,8 mm legkisebb átmérő mellett. A két szarvcsap annyira közel van egymáshoz, hogy a közöttük levő távolság mindössze 25 mm. Hogy az állat fiatal kora ellenére is tekintélyes nagyságot ért el, azt bizonyítják a középkor későbbi századaiból Bökönyi által közölt adatok. A zalavári kecske-leletek 67 között a mi adataink közepesnek tűnnek, de a gyenesdiási kecske szarvcsapjának méretei egyes budavári kecskék 68 szarvméreteinél nagyobbak. Jóllehet ez esetben fiatal állattal van dolgunk, mégis az állat fejlettségére, valamint a kecske-leletek ritkaságára való tekintettel közöljük az első és a második nyakcsigolya méreteit (31., 32. táblázat). Származás szerint Antonius a kecskék három törzsformáját (aegagrus, prisca, falconeri) különböztette meg. 69 Ezt a rendszerezést tette magáévá Hankó is. 70 Ma már azonban a szakkörök leginkább a kecskék két formaköréről beszélnek. AegAtlas 31. táblázat Epistropheus 32. táblázat Alsó ív hossza 28,0 Test hossza 57,0* Felső ív hossza 26,0 Az ív legnagyobb hossza 49,4 Szárnyak hossza 41,0* Dens hossza 17,3 Cranialis ízületi felület Dens szélessége 19,8 szélessége 55,8 Cranialis ízületi felület Caudalis ízületi felület szélessége 56,0 szélessége 54,8 Caudalis ízületi nyúlványok A szárnyak legnagyobb szélessége 32,7 szélessége — Cranialis ízületi felület Legnagyobb magasság 37,2 magassága 33,0 65. Gromova, V. : Osteologicseszkije otlicsija rodov Capra (kozlü) i Ovis (baranü). Trudi Komiszszii po izucsenyiju csetverticsnogo perioda. T. X. 1953. 66. Boessneck, J.—Müller, H. H. —Teichert, M.: Osteologische Unterscheidungsmerkmale zwischen Schaf (Ovis aries L.)und Ziege (Capra hircus L.).Köhn-Archiv, 78. Heftl —2. 1—129. p. 67. Bökönyi, S.: a 47. jegyzetben i. m. 349. p. 68. Bökönyi S.: A budai várpalota ásatásának állatcsontanyaga II. Budapest Régiségei. XX. köt. Bp. 1963. 407. p. — Uő.: A budai várpalota ásatásának állatcsontanyaga III. Budapest Régiségei. XXI. köt. Bp. 1964. 372. p. 69. Antonius, O.: Grundzüge einer Stammesgeschichte der Haustiere. Jena. 1922. 226—231. p. 70. Hankó B.: A magyar háziállatok története ősidőktől máig. Bp. 1954. 30—35. p.
