Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)
Matolcsi János: Avarkori háziállatok maradványai Gyenesdiáson
korunkban is találkoztak Kréta szigetén, 57 Grisonban 58 és az Alpokban, 50 tehát létezésük az avarkorban sem elképzelhetetlen. A gyenesdiási juhok csontjainak méretei azonban nem voltak kisebbek, mint a más hazai vagy külföldi lelőhelyeken feltártak. Koponya-méreteket a 36-os sírban levő szarvatlan, öreg és feltehetően nőivarú állat koponyáján sikerült felvenni in situ állapotban. A homlok szélességét 118 mm-nek, a homlok szűkületét 88 mmnek, az arcdudorok közötti távolságot 74,2 mm-nek találtuk. A koponya magassága a mandibulával együtt 132 mm-nek mutatkozott. Később a koponya nem bizonyult megtarthatónak, sőt annyira porózus volt, hogy az egyes csontjai is szétporladtak. Az egyéb csontok közül említést érdemel egy másik kifejlett állatból való scapula, amelyen az angulus artieularis hossza 33 mm, a collum szélessége 22,4 mm, a cavitas artieularis szélessége 23,0 mm, s ezek a méretek felülmúlják a svájci niederrealtai leletek (XI—XIV. század) Klumpp által közölt maximális méreteit, 60 Ugyanezt mondhatjuk a 25—30. táblázatban levő végtagcsontok méreteiről is. A gyenesdiási juhok adatai nagyságrendileg általában megegyeznek Schatz-nak a X—XIV. századi württembergi juhokra vonatkozó adataival. 01 A juhok testnagyságának megállapítására Calkin koefficienseit 62 szokták alkalmazni, amelyeket a lábközépcsontokra dolgozott ki. Ujabban Haak recens állatokon végzett vizsgálatai alapján részben megerősítette ezt a számítási módszert, továbbá kidolgozta a többi végtagcsontokra vonatkozóan is a marmagasság meghatározásának módját. 63 Mivel anyagunkban főként lábközépcsontok vannak, a marmagasságot Calkin szorzószámaival számítjuk, csak a combcsontok esetében alkalmazzuk Haak adatait. Ilymódon a gyenesdiási juhok marmagasságára a következő adatokat kapjidí : 8. sír 58,8 cm 10. sír 59,7 cm 13. sír 60,2 cm 15. sír 65,7 cm 20. sír 56,6 cm 24. sír 60,2 cm 26. sír 61,8 cm 36. sír 58,3 cm 37. sír 60,2 cm Az adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a gyenesdiási avarkori juhok felülmúlták a bólyi avarkori juhok 52,0—61,7 cm 64 között váltakozó marmagasságát. Nagyságuk azonban alig különbözött a közepesen fejlett mai juhokétól. 57. Keller, C. : Naturgeschichte der Haustiere. Berlin. 1905. 58. Zeuner, E. F.: a 7. jegyzetben i. m. 186. p. 59. Adametz, L.: Uber die Rassenzugehörigkeit des „ziegenförmigen Torfschafes" der neolitischen Schweizer Pfahlbauten und seiner Abkömmlinge. Züchtung, Berlin. 38. (2) 1937. 113-— 129. p. 60. Klumpp, G.: Die Tierknochenfunde aus der mittelalterlichen Burgruine Nieclerrealta, Gemeinde Cazis/Graubünden (Schweiz). Aus dem Institut für Palaeoanatomie, Domestikationsforschung und Geschichte der Tiermedizin der Universität München. 1967. 88—103. p. 61. Schatz, H.: Die Tierknochenfunde aus einer mittelalterlichen Siedlung Württembergs. Aus dem Tieranatomischen Institut der Universität München. 1963. 20—22. p. 62. Calkin, V. I.: Izmencsivoszty metapodii u ovec. Bjull. Moszk. Obs. Iszp. Prirodü. Otd. Biol. 66. (5) 1961. 115—132. p. 63. Haak, D.: Metrische Untersuchungen an Röhrenknochen bei deutschen Merinolandschafen und Heidschmucken. Aus dem Institut für Palaeoanatomie, Domestikationsforschung und Geschichte der Tiermedizin der Universität München. 1965. 88. p. 64. Bökönyi S.: a 3. jegyzetben i. m. 109. p.
