Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967-1968 (Budapest, 1968)

Matolcsi János: Avarkori háziállatok maradványai Gyenesdiáson

meg.

51 Hozzá kell tenni, hogy a szerzők többsége a marmagasság kiszámításánál Boesaneck szorzószámait alkalmazza, azok pedig mintegy 5 %-kal nagyobb marmagasságot eredményeznek a hazai vizsgálatok során nyert koefficienseknél.

52 A mi számításunk közelebb áll Calkin számításához, aki szerint a Szovjetunió középkori (X—XVI. szd.) lelőhelyein a szarvasmarhák marmagassága 91—123 cm között volt.

53 A középkor említett évszázadaiban a szarvasmarhák tehát keleten és nyugaton egyaránt kis testűek voltak, s ez alól a hazai állomány sem volt kivétel. Juh — Ovis aries L. Amíg a középkornak a második évezredbe nyúló századaiban tartott juhokról viszonylag hű képet alkothatunk az ásatásoknál felszínre került csontanyag alapján és a róluk szóló közleményekből, a középkor első felét, vagyis éppen a népvándorlás korát illetően feltevésekre vagyunk utalva. Egyenes következménye ez leletszegénységünknek, meg annak a kevés koraközépkori anyagon észlelt különbözőségnek, amit az ezredforduló előtti és az ezredforduló utáni juhállományok között megfigyeltek. Ám a juhok típusának, testalkatának részletesebb megismeréséhez a gyenesdiási avarkori temető háziállat-maradványainak vizsgálata is kevéssel visz közelebb bennünket, mert bár a sírok többségében (62 %-ában) voltak juhcsontok, azok túlnyomó részben fiatal állatokból valók, s ez a tény erősen korlátozza az értékelés lehetőségeit. A sírokban általában koponyával együtt eltemetett lábvégek voltak. Ez a keleti eredetű temetkezési szokás a régészek előtt jól ismert, sőt kimutatták, hogy először a szarvasmarha ugyanilyen testrészeinek a sírba helyezésével kezdődött, Gyenesdiáson a juhnál fordult elő, csúcspontját azonban a honfoglaló magyar sírokban a a lóval kapcsolatban érte el. Mindazonáltal a lábvégek nemcsak mint táplálkozási szempontból értéktelen testrészek kerültek a sírba, hanem mint amelyek az állatok bőrének lenyúzásánál fogantyúként szolgáltak. A csontok többségén a fiatal életkor jelei mutatkoztak, amennyiben varrataik, illetőleg csontosodási vonalaik nyitottak voltak és az ízületi felületeik leváltak. Ezzel függ össze, hogy a gyenesdiási temetőben egyetlen ép koponya nem került elő, és a viszonylag gazdag juhanyágban kevés a következtetésre alkalmas lelet. Az életkor szerinti megoszlást legjobban a temetőnkben gyakori mandibula leletekből lehet megítélni. À zápfogsor állapotának figyelembevételével a talált 23 mandibula a 22. táblázat szerint osztályozható. Életkor 22. táblázat Zápfogsor állapota Életkor Egyed % Mi nincs Kevesebb, mint 3 hó 1 4,3 M

x van — M

2 nincs 3 hó-tól — 9—12 hó-ig 4 17,3 M

2 van — M

3 nincs 9—12 hótól — 18—24 hóig 13 5(5,7 M

3 van 18—24 hónál idősebb 5 21,7 51. Nobis, 67.: Haustiere im mittelalterlichen Bremen. Bremer Archäologische Blätter. 4 1965.43. p. 52. Lásd: a 45. jegyzetben felsorolt munkákat. 53. Calkin, V. I.: a 45. jegyzetben i. m. 120. p. 8 Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 113