Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Wellmann Imre: Pestmegye viszálya Pest városával piacra vitt paraszti termelvények körül az 1730-as években
hogy milyen fogaton, vagy esetleg gyalog vitték eladó portékájukat. Ugyancsak a szolgabíró hiányos utasításának tudható be, hogy a községek kimutatásai abban sem egységesek: vajon csak a hetipiacra, vagy az országos vásárra, esetleg mindkettőre járó jobbágyoktól kicsikart összegekről adnak-e számot? 21 falu jelentései mind a kettőre kiterjednek, 17-é csak a hetipiac, 2-é csak az országos vásár látogatásakor lerótt összegeket sorakoztatják fel; Rákospalota a másik kettő mellett az olyan hétköznapon fizetett díjakat is fölemlíti, amikor hetivásárt nem tartottak. Mindez az egyenetlenség összefügg azzal, hogy a vármegye, teljesség igénye nélkül, pusztán illusztratív jellegű anyagot akart kapni Pest elleni támadásának jobb megalapozására, s elsősorban a nemesekre is kirótt kövezetvám- és mérőpénz-adatok érdekelték, azok is inkább csak attól fogva, hogy a sóháznál való árusítás körül nyílt összetűzésre került sor. Mi az mégis, ami ezt a paraszti bevallások nyomán létrejött forrásanyagot jelentőssé, sőt egyedülállóvá teszi a falusi nép 1730-as évekbeli piaci kapcsolatainak megismerése szempontjából? Mindenekelőtt, hogy népi eredetű feljegyzésekről van szó, melyek az uralkodó osztály torzító beavatkozása nélkül, közvetlen hitelességgel tükrözik a falubeliek piacra járását. De nemcsak az a tény növeli a kimutatások forrásértékét, hogy valamennyi a község pecsétje alatt kelt, illetőleg helybeli szerkesztés és papírra vetés bélyegét viseli magán. Nyilvánvaló, hogy ezúttal ama ritka esetek egyikéről van szó, amikor a parasztnak nem volt érdeke a tényekből bármit is eltagadni, hiszen a fő kérdés, melyre válaszolni kellett, arra vonatkozott : mit vettek meg rajta mértéken felül, vagy éppen illetéktelenül. S míg egyébként a panasztevő jobbágyoknak általában véve tekintettel kellett lenniük földesúrra, vármegyére, tehát a rájuk közvetlenül nehezedő hatalmasságokra, a város irányában ilyen függőség nem állt fenn, sőt az uralkodó osztálytól ezúttal egyenesen biztatást kaptak, hogy csak tárják föl kendőzetlenül sérelmeiket. S mivel az ösztönzés ebben az esetben — szokatlan módon — találkozott érdekeikkel: nyilván be is mondták hiba nélkül, amire csak emlékeztek; nem egyszer jelzi is a jelentés, hogy ennyi volt s nem több a piacozás és fizetség a kérdéses idő alatt. De ha szépítésről nem lehet is szó, nincs-e túlzás a kimutatásokban ? Arról aligha beszélhetünk, hogy a falubeliek a valóságost meghaladó, kitalált piacra járásokkal hozakodtak volna elő a pesti taksálások jegyzékbe vételekor ; megtoldott fizetség még inkább fordulhatott elő, ehhez viszont a feltüntetett összegek nem elég változatosak, adott esetben a kövezetvámról („cédulapénzről") kapott elismervény egyébként is a bemondás ellenőrzéséül szolgálhatott. Egészben véve tehát a községek szóban forgó jelentései ha nem is teljes, de az adott időszakokra nézve megbízható, hitelt érdemlő képet nyújtanak a pesti piacot és vásárt fölkereső falubeliek által kénytelenségből lerótt illetékekről. Ugyancsak sovány lenne azonban e forrás mondanivalója, ha pusztán a Pest környéki parasztok által a városba menetelükkor fizetett díjakról adna felvilágosítást. Különleges értékét éppen az adja, hogy az esetek túlnyomó nagy többségében egyenként megnevezi a piacra járó jobbágyokat, s elsorolja, hogy mit kínáltak megvételre; gyakran az alkalmatosságot is körülírja, melyen a portékát piacra vitték; sőt nem egyszer, mint láttuk, a szállított mennyiséget is megjelöli. 574 névvel szereplő parasztról 1023 alkalommal tudjuk meg, hogy milyen termeivényeket vitt eladni, s 324 esetben azok mennyiségéről is értesülünk. Már ezekből a számokból kitűnik, hogy a maga idejében páratlanul álló kútfőről van szó, mely a Pestet körülvevő falvak népének áru—piac-kapcsolataiba többirányú bepillantást enged. Messzire vezetne, ha e községi kimutatások segítségével fel próbálnók fejteni a paraszti árutermelés különféle szálait, feltárni gazdasági és társadalmi együtthatóit, így az önellátás és a feleslegtermelés viszonyát s azok szociális hátterét, a városi
