Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Wellmann Imre: Pestmegye viszálya Pest városával piacra vitt paraszti termelvények körül az 1730-as években
fogyasztópiac vonzó s a pénzzé tevés szükségének szorító hatását, földesúr és jobbágy piaci versengését, az árutermelés visszahatását a parasztság differenciálódására. E vonatkozások nyomon követését más alkalomra tartva fenn, ezúttal meg kell elégedni annak a képnek felvázolásával, mely a piacra vitt paraszti term el vények útmutatása alapján a Pestet körülvevő falvak mezőgazdasági termeléséről tárul elénk. A város heti és országos vásárain megvételre kínált mezőgazdasági cikkek sora meglehetősen változatos: állattartás, növénytermesztés, kertészet, sőt még az erdő is szerepel forrásaik között, csupán a szőlőművelés hiányzik, egyrészt mert Pest polgárai maguk is rendelkeztek szőlőbirtokkal Kőbányán, Budafokon, Budán, másrészt mivel csemegeszőlőt a falubeliek szemmelláthatólag nem szoktak piacra vinni, borukat pedig helyben is értékesíthették. Mennyiség- és értékbeli egybevetésre az adatok nem engednek lehetőséget, így a termel vényeknek az összes kínálatban betöltött viszonylagos jelentőségéről csupán az adhat hozzávetőleges felvilágosítást, hogy (mint a zárójelben megadott számok mutatják) termelőik hányszor fordultak meg velük a város piacán és vásárain. ökör (27) búza (51) káposzta (197) vaj (5) tinó (3) rozs (3) hagyma (12) sajt (1) tehén (12) gabona (29) bab (fehér) (1) tojás (7) borjú (1) kenyér (38) tök (5) „holmi naturalék", marha (39) sárgarépa (1) „ollyas eleség", t >árány (5) árpa (88) répa (1) „culinarék" (3) sertés (27) zab (120) kelkáposzta (2) süldő (8) abrak (1) kalaráb (!) gomba ( L ) malac (17) köles (8) zeller (1) gomba ( L ) liba (60) fű (6) uborka (4) ló (1) kacsa (20) széna (19) retek (1) nyersbőr (1) tyúk (14) szalma (1) dinnye (08) juhbőr (1) csirke (43) alma (3) kender (1) baromfi (22) szilva (63) zsák ( 1 ) galamb (1) barack gyümölcs (1) (3) zsúpszalma (2) fa (15) pálinka (2) „mezei seprő" (0) Leggyakrabban : 209 alkalommal eszerint tavaszi gabonát („abrakot") kínált megvételre a falvak lakossága, azután káposztát (197-szer), baromfit (195-ször), kenyérgabonát (83-szor), szarvasmarhát (82-szer), gyümölcsöt (70-szer), dinnyét (68-szor), sertést (52-szer), kenyeret (38-szor), konyhakerti terményt (a rendszerint külön művelt káposztán és dinnyén kívül 32 alkalommal). Ezek az arányok megerősítést nyernek azoknak a helységeknek vallomásaiban, melyek nem az egyes jobbágyokhoz kötötten, hanem csak általánosságban tesznek említést a piacra vitt cikkekről (elsősorban gabonáról, baromfiról, kenyérről, továbbá konyhára valókról, amin többek között a kertek termését értették). A képhez hozzátartozik még, hogy ökröt, tinót, tehenet, üszőt, lovat általában csak országos vásárra hajtottak; nem meglepő hát, hogy akik szekéren, kocsin vagy háton a hetipiacra vitték eladni való portékájukat, legtöbbször káposzta, dinnye, gyümölcs, egyéb kerti termény, baromfi, zab, árpa, kenyérgabona, kenyér, sertés árusításával kapcsolatban kényszerültek kövezetvám és egyéb díjak megfizetésére. Nem vitás, hogy a piacra irányuló paraszti termelés ilyen alakulása döntően a •8 Mngyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 113
