Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Matolcsi János: Hét évtized a magyar agrárkultúra szolgálatában (1896—1966)

fejező forrásanyag elemzését, feldolgozását és közzétételét a múzeum máris programjába iktathatta. Az intézetben folyamatban levő és a távlati tudományos tervben szereplő agrártörténeti kutatások elsősorban a mezőgazdasági munkaeszközök és a termelési technika fejlődéstörténetének feldolgozására irányulnak. A témájuk szerint öt csoportba sorolható feldolgozások foglalkoznak: 1. a földművelési rendszerek, a termelési struktúra és üzemi szervezet változásával; 2. a szántás-vetés eszközeinek fejlődésével, azok agrotechnikai hatásával; 3. a termesztett növények korszakonként i tanulmányozásával; 4. a háziállatok történetével és az állattenyésztés módszereinek haladásával; 5. a termelési politika és az állami irányítás módszereinek történeti alakulásával. A vizsgált korszakok tekintetében is különböznek a kutatott témák, mert vannak közöttük minden korszakot átfogó fejlődéstörténeti monográfiák, míg mások csak egyes korábbi vagy későbbi korszakok, illetőleg a közelmúlt, vagy a jelenkor tényanyagának értékelésére szorítkoznak. Tudományos munkájuk során a múzeum kutatói nemcsak az irodalmi-levéltári forrásanyag elemzésének módszerét alkalmazzák, hanem a múzeum ásatásai révén felhasználják a régészeti, a paraszti munkaeszközök tanulmányozásánál a néprajzi, a növényi és állati maradványok vizsgálatánál a természettudományi, biológiai módszereket is. Mindez alkalmas annak az összetett agrártörténeti munkásságnak az érzékeltetésérc, amely az utóbbi években meghonosodott a Mezőgazdasági Múzeumban. Kifejezésre jut az itteni agrártörténeti kutató és feldolgozó munka sokoldalúsága az eredményeket tartalmazó kiadványokban, különösen „A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei"'-ben megjelenő, rövidebb tanulmányok témájának változatosságában is. A nagyobb teret igénylő feldolgozások közlése tekintetében arra számít a múzeum, hogy a könyvkiadó vállalatok tervében előbb-utóbb több helyet kapnak az agrártörténeti tárgyú művek. -Jelenleg azonban a ,,Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok'" c. saját kiadvány-sorozatában tudja közreadni tudományos dolgozóinak jelentősebb munkáit.

29 * * * A múzeum hetvenéves fennállása alatt a nehézségek ellenére is sok sikert és sok elismerést könyvelhetett el. Kapuinak megnyitása óta több mint nyolc millió ember tekintette meg kiáhításait s azóta a leglátogatottabb magyar múzeumok egyike. A látogatottság önmagában nem mutatja, hanem csak kiegészíti a 70 év mérlegét. Az agrárkultúra terjesztésének eredményei nem mérhetők számokkal, mert a statisztikából nem tűnik ki, hogy a látogatók közül hányan és hogyan hasznosíthatták az agrártudománynak a múzeumban közölt gyakorlati útmutatásait. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a múzeum kiállításai nem egy pályaválasztás előtt álló fiatalemberre gyakoroltak hatást, és szélesebb körben is elősegítették egyrészt a földművelésnek, mint foglalkozásnak, másrészt a mezőgazdaságnak, mint népgazdasági ágazatnak fokozottabb megbecsülését. Az a körülmény, hogy a látogatók egyharmada az utolsó évtizedre esik, nemcsak a látogatottság növekvő arányáról, hanem a szemléltető múzeumi agrároktatás nagy lehetőségeiről is tanúskodik. A múzeum fentebb vázolt ismeretterjesztő és kutató munkájával éppen ezeknek a lehetőségeknek jobb kihasználására törekszik, a magyar mezőgazdaság előtt álló feladatok megvalósításához szükséges agrárkultúra fejlesztése érdekében. 29. Ebben a sorozatban eddig két könyv jelent meg : Balassa Iván: Földmüvelés a Hegyközben (1964); Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (1966).