Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Valkó Arisztid: A Balatonfüredi Szőlőműves Felsőnépiskola és a Szeretetház működése 1870—1882 között

szőlő- és borkezelés, elméleti és gyakorlati ismereteit is elsajátították, s mint Kanovics György is megerősíti „külön szabályzat és miniszterileg jóváhagyott tanrend"

3 szerint nyertek oktatást. Az iskola szűk, oktatás szempontjából nem igen alkalmas községi épületben működött. Fenntartója Balatonfüred község volt, s csupán a kiadások némi fedezetéhez nyújtott segélyt a minisztérium. Első igazgatója Gábor József képezdei tanár, aki annak beszervezését végezte s az oktatást elindította. Az iskolához mintegy 6 holdnyi tangazdaság is tartozott a növendékek gyakorlati oktatására. Ebben a gazdaságban 1873 óta a Szeretetház növendékei rendszeresen dolgoztak s különösen a szőlők művelésénél fejtettek ki tevékenységet. Az első nagyobb szervezeti változás az iskola életében 1875. évben következett be. Ekkor a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter utasítást adott a Szeretetház igazgatóságának, hogy a helyben működő szőlőműves felsőnépiskolát — amelyben a szeretetházi növendékek alapítástól kezdve kaptak gyakorlati kiképzést — vegyék át, bővítsék ki vincellérképző tagozattal és t'igy szervezzék meg, hogy az a jövőben, mint fiókintézet működhessék.

4 Az igazgatóság az átvételre Balatonfüred községgel szerződést is kötött, amelynek főbb pontjai a következők: a Szeretetház továbbra is fenntartja a Felsőnépiskolát és abban a község gyermekei díjmentesen oktatást nyernek, azokat kertészekké, vincellérekké képezik ki. A község átadja oktatás céljára az eddig is használt épületeket, pincéket, valamint a tanítók lakásául szolgáló helyiségeket, évi 200 Ft bérért. Átadja továbbá az iskola és kert teljes felszerelését, a veszprémi káptalantól bérelt szőlőtelket és birtokrészt 400 Ft megváltási összeg mellett. Az igazgatóság átvállalja mindazon községi terheket, amelyek eddig a községet^ mint iskola fenntartót terhelték. Ezt a szerződést a minisztérium megerősítette, és így a Szőlőműves Felsőidiskola, a Szeretetház fiókintézménye lett és önállósága megszűnt.

5 A minisztérium ekkor Kanovics György tanítót

6 nevezte ki igazgatónak s egyidejűleg kiutalványozta a rendszeres támogatást : az igazgatónak évi 800 Ft-ot, természetbeni lakást és 25 Ft tűzifaátalányt; a segédtanítónak évi 350 Ft-ot és 25 Ft-ot évenkénti növekedéssel 500 Ft-ig, valamint a lakást; a 8 bentlakó szeretetházi növendék után egyenként évi 100 Ft-ot; ugyancsak fedezte az intézet 200 Ft-os lakbérét is. Az évi hozzájárulás így 2175 Ft-ot tett ki. A növendékek ruházatáról, élelmezéséről az anyaintézet volt köteles gondoskodni.

7 Miután a fiókintézet így beleépült az anyaintézet szervezetébe, joghatósága a Szeretetház igazgatótanácsa lett, az ottani fegyelmi szabályzatok, rendszabályok a balatonfüredi Szeretetház fiókintézetére, mint „Állami Felsőnépiskola és Vincellérképezde" — mindenben kiterjedtek. Az egyesítéstől kezdve igén nehéz a — lényegében egy, de mégis két intézmény tantestületénél és oktatásánál éles határvonalat húzni, mert a fennmaradt Értesítők mindenkor a Szeretetház összes oktatóiról, összes növendékeiről, az elért tanul3. A Balatonfüredi Erzsébet-Szeretetház VI.Értesítője.összeáll. -.Kanovics György. Veszprém, 1898,Krausz Nyomda. 6—9.p. 4. Elnöki jelentés a Balatonfüredi Szeretetház 1884 évi állapotáról s 14 évi működéséről. Szerk. :Écsy László. Veszprém,1885,Szent István Nyomda. 41—45.p. 5. L.a 2.jegyzetben i.m. 12—16.p. és 3.jegyzetben i.m.8—9.p. 0. Kanovics György (1844—1903),szül.Nagykároly.Szegény parasztszülők gyermekeként Károly István birtokára, a főkertész mellé került tanulónak és mint műkertész szabadult fel. Szatmáron tanítóképzőt végzett. 1867-ben Makón tanított,ahonnét Balatonfüredre került oktatónak. L<A Balatonfüredi Erzsébet Szeretetház IX.Értesítője. Összeáll. :Molnár Antal. Veszprém, 1904, Krausz Nyomda. 3—4.p. 7. A Balatonfüredi Szeretetház harmadik Értesítője 1871 nov.2l—1S79 végéig.Szerk. :Nagy Áron. Bp. 1880,

Athenaeum Nyomda.10—12.

p. és 57—59.p.