Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Valkó Arisztid: A Balatonfüredi Szőlőműves Felsőnépiskola és a Szeretetház működése 1870—1882 között

mányi és egyéb eredményekről beszélnek s csak kivételes esetekben választják szét a két intézmény működését. À vincellérképezdébe a 12. életévüket betöltött, elemi iskolát végzett fiúkat vettek fel, akik kötelesek voltak 3 éven át rendszeresen felsőnépiskolai oktatásra bejárni és itt a gyümölcsfa — és szőlőtenyésztés, valamint a borkezelés ismereteit elméletben és gyakorlatban elsajátítani. A 8 növendék a Szeretetházból került ide, ezek alaposabb kiképzésben részesültek, ezek végezték a tangazdaság minden érdemi munkáját. A többi növendék száma évenként változott; ezek részben helyből, részben a környék fiataljaiból kerültek ide. Az előadásokat télen de. 8—12 óráig és du. 2—4 óráig tartották. Szombat délután szünet volt. A tavaszi munkálatok beálltával a bentlakó növendékek kifejezetten kerti és szőlő munkákkal voltak elfoglalva, elméleti előadásokra csakis munkaszünet alkalmával jártak. A gazdasági munkákban a bejáró növendékek is részt vettek; elméleti oktatást azonban tavasztól kezdve, vagyis a külső munkák beálltával csak délelőtt nyertek, hogy gazdaszüleiknek is segíteni tudjanak. A, növendékek a tanítókkal és nevelőkkel együtt végezték a gazdasági munkákat, hogy minél jobban elsajátítsák az ismereteket s a „munkára, munka által"

8 nevelési elv megvalósulást nyerhessen. Evenként ötször tartottak kis vizsgát, amelyen a növendékek beszámoltak elméleti és gyakorlati ismereteikről, a tanév végén pedig júniusban nyilvános vizsgát is tettek és bizonyítványt, illetve oklevelet kaptak. A vincellérpályát választott növendékek jó eredményeket értek el és mint az Értesítők megemlékeznek, igen kedvező hatást gyakoroltak Balatonfüred és környékének gyümölcstermesztő parasztságára, okszerűbb gazdálkodásuk előmozdítása érdekében. 1875—1882 között a növendékek száma a következőképpen alakult: 1875/76 tanévben 21 bejáró, 8 bentlakó összesen 29 növendék 1876/77 tanévben 21 bejáró, 8 bentlakó összesen 28 növendék 1877/78 tanévben 18 bejáró, 8 bentlakó összesen 26 növendék 1878/79 tanévben 14 bejáró, 8 bentlakó összesen 22 növendék 1879/80 tanévben 15 bejáró, 8 bentlakó összesen 23 növendék 1880/81 tanévben 18 bejáró, 8 bentlakó összesen 26 növendék 1881/82 tanévben 17 bejáró, 8 bentlakó összesen 25 növendék 1882/83 tanévben 20 bejáró, 8 bentlakó összesen 28 növendék. A Szeretetház alapításától 1882 végéig 129 növendék végzett. Ezek közül 71 lépett ki az intézményből, illetve nyert kihelyezést, 17 lett vincellér, 4 kertész. A fiatalok: Balatonfüred, Dörgicse, Gic, Kacorlak, Kajár, Lajoskomárom, Lesencetomaj, Orosháza, Ozora, Szentmárton, Szilasbalhás, Tihany, Varsány, Vászol községekben helyezkedtek el. 1879 évig elemezve a vincellérnövendékek adatait, azt látjuk, hogy származást illetőleg 7-nél a szülők ismeretlenek, 4-nél az apa bányász, 2-nél napszámos, 1-nél tanító volt, 7 fiú napszámosnő gyermeke. A fiúk Somogy, Szatmár, Veszprém, Zala megyékből származtak.

9 A bejáró növendékekről nem vezettek részletes kimutatásokat. Nánay Sándor igazgató a későbbiekben megállapította, hogy az átalakulásig „54 növendéket képeztek ki gazdasági munkára s ezek világító szövétnekül szolgáltak a szőlő és gyümölcs gazdaság okszerű előmozdítására s hasznos szolgálatot tettek 8. A Balatonfüredi Szeretetház Értesítvénye 1870/71 évről. Buda,1871,Egyetemi Nyomda.9.p. 9. L.a 7.jegyzetben i.m. és a 13.jegyzetben i.m.mellékleteit. m