Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Für Lajos: Kataszteri felvételek a Csákvári uradalom területén

bérlők használták az urasági földek egészét. A táblázatban felhasznált adatok az 1880-as és 90-es évekből valók.

72 Község 1 kh. tisztajövedelmi átlaga frt1 kh földbér átlaga ban különbözet °ó-ban Ászár 3,4 6,6 94 Gönyü 1,9 4,7 146 Magyaralmás 7,6 12,0 57 Mezőörs 5,1 7,9 54 Nagyigmánd 4,3 8,6 100 Szák 4,7 13,4 185 Szend 6,8 10.0 47 Táp 5,1 9,3 82 Taps zen tmiklós 6,5 10,6 63 Forna puszta 3,3 5,2 57 Ság pu. 7,7 10,0 30 Nagyszentjános pu. 4,2 6,3 50 Kiss zent jános pu. 3,1 4,9 58 Tóthréde pu. 7,3 11,2 53 Gönyü, Nagyigmánd és Szák községek határába eső bérföldektől eltekintve, egy esetben 30, nyolc esetben 47—63, két esetben 82—94, és három esetben 100-—185%-kal volt magasabb az egy kat. holdra eső átlagbér a tisztajövedelemnél. A fenti példák alapján úgy tűnik, hogy a bérleti díj átlagosan 50—70%-kai magasabb volt, mint a kataszteri tisztaj övedelem átlaga. A kataszteri tisztajövedelemnek, mint láttuk, tulajdonképpen a földből nyerhető tényleges jövedelemnek (földjáradék)

73 forintban lemérhető értékét kellett volna kifejeznie, vagyis annak a tényleges hozamnak a netto-értékét, amit a kor adott színvonalán folytatott gazdálkodás mellett egy-egy darab földön, pontosabban egy kat. holdon el lehetett érni. Utaltunk azonban arra is, hogy a Monarchiában alkalmazott módszerek alapján kiszámított tisztajövedelem távolról sem tükrözte egy-egy földdarab tényleges jövedelmezőségét. E fontos mozzanat figyelembevétele ellenére még mindig jelentős nagy különbség mutatkozna a tisztajövedelem és a földbérleti díjak között. Mérlegelnünk kell még azt is, hogy az uradalom a bérleti díjakból fedezte az állami és községi adók jelentős részét, s a bérgazdaságokban időnként szükségessé váló fontosabb beruházások (gazdasági épületek építése) is az ő vállát terhelték,

74 ezért a bérletekből befolyt jövedelem „tiszta" értékét ezek a kiadások valamelyest feltétlenül (mintegy 20—25%-os mértékben) csökkentették. A földbérleti díjak és a tisztajövedelmi átlagok összevetése alapján azonban — úgy tűnik — talán nem járunk messze a valóságtól, ha ismételten csak feltételezzük, hogy a csákvári uradalom területén a földek valóságos tisztajövedelme legalább még egyszer annyi, (ha nem éppen több) volt, mint amennyit a felvételek során a birtokívekre feljegyeztek, s ami az új rendszerű állami földadók bázisa lett. Jóval egyszerűbb és világosabb számítások alapján hasonló konklúzió levonásához vezet el bennünket, ha mérlegre tesszük a legalacsonyabb tisztajövedelmi 72. O.L. P. 189.

ILJE. 1880. Mivel az eredeti források magyar holdra adták meg a bérletdíjak átlagát, ezeket természetszerűleg át kellett számítanunk katasztrális holdakra. 73. Marx Károly: A tőke. IILköt. Bp. 1956. Szikra. 598—769. p. 74. O.L. P. 187. L.D.l.a 187/1873, 536/1873, 156/1881, 52/1894.