Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Für Lajos: Kataszteri felvételek a Csákvári uradalom területén
fokozatba sorolt erdőföldek évenkénti tényleges és a kataszteri tisztaj övédelmét. A 70-es években már mintegy 27—28 ezer kat. holdra csökkent uradalmi erdőség bruttó bevétele —- 10 éves periódusokban — a következő volt (a bruttó bevételbe számítva a fa- és vadeladásból eredő jövedelmet): 1870-ben 213,400frt, 1880-ban 86 000 frt, 1890-ben 62 000 frt, 1900-ban 86 500 frt 75 Láttuk már, hogy az erdőségek kataszteri tisztaj övedelme a csákvári uradalom területén átlagosan 1 frt körül mozgott, így a mintegy 27—28 ezer holdas erdőföld tisztajövedelme ugyanannyi ezer frt-ra tehető, viszont nem számítva az 1870-es évek nagyarányú fakitermeléséből adódó kiugróan magas erdei bevételeket, átlagosan mintegy 80 ezer frt körül mozgott az erdőkből évente rendszeresen húzott bruttó bevétel. Az erdei bevételekből természetszerűleg le kellene számítanunk az erdők fenntartására és a fakitermelésére fordított összegeket, hogy az erdőkből származó valóságos jövedelmet megkapjuk. Mindjárt hozzá kell tennünk azonban, hogy a fakitermelésére fordított kiadások ebben az időben még vajmi keveset emésztettek fel, mivel az uradalom az évenként kitermelni kívánt famennyiség nagyrészét már lábán eladta a fakereskedőknek, akik szerződésileg magukra vállalták mind a kitermelés, mind pedig az elszállítás költségeit. 70 Az erdők fenntartására fordított kiadásokba szinte kizárólag az uradalmi erdőhivatal nem nagyszámú, 30—40 fős személyi állományának — erdészek, erdőőrök és erdőkerülők — fizetése foglalható. Bárhogy vesszük is, az erdők s az évente eladásra került erdei javak termelési költsége 20 ezer frt-nál csak kevesebb, de több semmiképpen sem lehetett, így az erdőkből származó tényleges jövedelem mintegy 60 ezer frt körül mozoghatott. Az erdők vonatkozásában ez a kissé elnagyolt, de mindenképpen reális számvetésünk ismételten arra enged következtetni, hogy az erdőkből eredő tényleges jövedelem legalább a duplája volt a felmérések során rögzített kataszteri tisztajövedelemnek. Ha azonban az uradalmi erdőgazdálkodás kiadásait a fejlődés szempontjából is jobban megfigyeljük, akkor azt sem szabad elfelednünk, hogy az erdők fenntartási költsége (telepítés-fásítás, csemetekertek, „faiskolák" létesítése, ápolása, majd a magvaknak és csemetéknek évről évre rendszeresebb vetése és kiültetése) ha lassan is, de fokról fokra nagyobb összegeket emésztett fel, mintahogy a környező parasztfalvak határában az erdei nagyvadak által okozott súlyos károk megtérítése is az erdőgazdálkodás mérlegét terhelte. Vegyük végül figyelembe még azt is, hogy az uradalom időnként alkalmazott — bár nem nagy számban — a fakitermelésnél a környékbeli szegénység soraiból egyébként mindig tömegesen jelentkező napszámos munkásokat is. A fentebb már említett kivételes termelési éveknek az általunk vett átlagot felülmúló többletbevétele azonban úgy hisszük, hogy arányosan elosztva bizonyára fedezné, sőt talán meg is haladná az ilyen jellegű kiadások költségeit, fentebbi számvetésünk lényegét tehát ezek a megfontolások aligha módosítják. Ezért a bérleti díjak s az erdei „tiszta" bevételek véleményünk szerint mindenképpen arról tanúskodnak, hogy a csákvári uradalom területén — az arányok némi módosulásával azonban úgy hisszük, hogy országosan is — a földek valóságos jövedelme lényegesen magasabb volt a kimutatott kataszteri tisztajövédelemnél. A csákvári uradalom területén végzett vizsgálódásaink alapján végül is annyi megállapíthatónak látszik, hogy az értékelt kataszteri tisztajövedelem elsősorban a művelési ágak arányától függött, ezentúl azonban a nagybirtok éppen a kor társadalmában elfoglalt helyzeténél fogva a maga javára is módosította a felvételek végső eredményeit. Megállapítható továbbá az is, hogy a földek tényleges 75. OL. P. 189. II. JE. 1870, 1880, 190, 1900. Erdei bevételek. 76. OL. P. 187. I.D.l.a. 63/1874, 89/1883, 159/1894.
