Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Für Lajos: Kataszteri felvételek a Csákvári uradalom területén
jobbágyok földjei mind 1-ső osztályban vannak ; — ebből is látszik, liogy a M. Uraságnak inkább kedvezett, mint nem". A becslőtiszt befejezve Tápon munkáját, a kasznártól „pénzért hasábfát kért", azonban — tette hozzá Ács Mátyás — „a pénzes fát úgy is csak értsd reá (általa aláhúzva) formára kérte". Ezért azt javasolta, hogy ,,a jó munkáért" „ingyen" kellene kiutalni Kozma részére négy méter hasábfát, amit az uradalom haladéktalanul meg is tett. 67 Az ingyen fa nem tévesztett célt, hatása már a következő hónapokban „kézzelfogható" eredményt hozott. Táp után az uradalom megbízta a becslőtisztet a tápszentmiklósi új telekkönyv elkészítésével is. Ahogy Kozma elkészült a munkálatokkal, az uradalmi számvevőnek küldött újabb jelentésében elmondotta, hogy a 120 holdas ún. nyilasi szántóföld 1/3-át első, 2/3-át pedig a második osztályba vették fel, de végsőfokon még így is jól járt az uradalom. Hiszen a nyilasi dűlő korábban „mint első osztályú rét 7 frt-os tisztajövedelemben állt — a mostani állás szerint pedig mint 1/3 első, és 2/3 másodosztályú szántóföld az átlagban áll 5 frt 20 -xron, s így holdanként 1 frt 40 x pengő pénzzel az előbbinél kevesebb". Gaál Alajos úr, a község megbízottja ugyan „több változást is óhajtott volna tenni", de ő az uradalom nevében mindannyiszor tiltakozott. Tekintettel azonban arra, hogy „a gazdák földjeiben a hiányzott tisztajövedelem helyreállítása végett némi változásokat kellett közbe hozni, Gaál Alajos úr reám bízván, hogy hol gondolok mégis az uradalmi birtokban formalitás végett is csak némű részben változást közbe hozni — így a nevezett részletben történt a változás", az ti., hogy a nyilasi dűlő 1/3-át első osztályba tették át. Itt tehát azontúl, hogy az uradalmi földek besorolása kedvezőbb lett a parasztokénál, az uradalmi földek lecsökkentett tisztajövedelmét — mivel a községben a tisztajövedelem összege a kiigazítás után nem lehetett kevesebb a korábbinál — a paraszti földek tisztajövédelmének megemelésével (magasabb osztályokba való sorolásával) pótolták ki. Másszóval ez azt jelentette, hogy az uradalmi földek értékének csökkenése szükségképpen maga után vonta a paraszti földek tisztajövédelmének általános megemelését. Nem csoda hát, ha az említett bizottmányi ülésen olyan szenvedélyesen protestáltak a tápszentmiklósi Krisztinkovics-féle parasztok ! Már idéztük fentebb Hankó kasznár balszerencsés jelentését, amikor 1910-ben beszámolt a Ság pusztai kiigazgatások eredményéről. Ugyanebben a jelentésében előterjesztett egyik „javaslatát" azonban — szemben a többiekkel — helyesnek találta és elfogadta az uradalom gazdája is. Nevezetesen, Hankó „kegyes engedélyt" kért, hogy a Ság pusztán, de utána még más községekben is „működő becslőbiztosnak valami bort" adhasson. „Még nem tudom — írta —, hogy elfogadja-e, de megpróbálom." A jelentés margójára ezt írta a szűkszavú gróf: „Próbáljon". 68 A most idézett példák együttvéve arról tanúskodnak, hogy a nagybirtok a kataszteri felvételek során, érdekeit védendő, lényegesen kedvezőbb helyzetben volt, mint a parasztok. A kisbirtok és nagybirtok vonalán azonban a tisztajövédelmi átlagok általános és legdöntőbb meghatározója mégsem ez volt, jóllehet a helyzeti előnyök és hátrányok jelentős mértékben módosították a végső eredmények alakulását. Valójában itt is azok a „törvények" működtek, amelyek az egyes uradalmi birtoktestek között mutatkozó tisztajövedelmi értékek különbözőségét előidézték; azaz: a művelési ágak között jelentkező arányok. Agrártörténetíróink előtt ma már közismert, hogy a kisbirtok kategóriájában általában jóval nagyobb területet foglaltak 67. L. a 65. jegyzetben id. forrás. 1869. Táp. Lásd még: Szabad Gifőrgy: az 54. jegyzetben i.m. 448—449 p. 68. OL. P. 187. I.D.l.a. 352/1910.
