Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Für Lajos: Kataszteri felvételek a Csákvári uradalom területén

szállóm azt, hogy Hankó csak utólagosan jelenti a sághi kataszteri becslés következtében beállott adóemelést, s annak közszemlére való kifüggesztését. Ilyen nagyobb eltérésnél, adóemelésnél a kasznár magánnézete nem lehet döntő arra, hogy az uradalom fellebbez-e vagy nem ! Ismételten figyelmeztetem — fejezte be fenyegető utasítását a gróf —, hogy önfejű eljárása még az ő kárára fog megtör oltatni".

60 Az 1873. évi törvénycikk nyomán megindult ideiglenes kiigazgatások után a gönyüi jegyző ugyancsak azt írta az uradalomnak, hogy az urasági földek tisztajövedelme emelkedett ugyan (pontosan 3066 frt-tal), „mivel a szántóföldek több mint 1000 holdakkal szaporodtak", a „beosztályozás" azonban „a legméltányosabb alapon eszközöltetett". Éppen ezért — írta —, „reményem van arra, miszerint az osztályozás ellen felszólamlás nem fog eszközöltetni, mert ez az uradalmi érdekek kiváló szemmel tartása mellett lett keresztül vezetve". Az uradalom azonban magára nézve terhesnek találta az új besorolását, és benyújtotta felszólamlását.

61 Az is előfordult, hogy az uradalom a községgel karöltve lépett fel és tiltakozott a földek besorolása ellen. Amikor 1883-ban ugyancsak Gönyü községben elkészült az állandó földadókataszter, s véglegesen osztályokba sorolták a földeket, a községi kataszteri bizottság az uradalom nevében is tiltakozott a földek magasabb osztályokba állítása ellen. „Megdöbbenve tapasztaljuk" — írták —, hogy az új besorolás „a helybeli viszonyoknak a legkevésbé sem felel meg, s a tényleges tiszta jövedelmet messze túlszárnyalják. A határnak köztudomás szerint egy része a Duna áradásának van kitéve, a többi része pedig homokos sülevény és erőtlen". Ezért „az egész határban még egy holdat sem lehetne a szántók között találni, amely az első osztályú 9,25 frt-os tisztajövedelmet meghozná". Ennélfogva azt kérték a járási bizottságtól, hogy a szántók esetében a besorolást egy-egy osztállyal lejjebb kellene szállítani. De kifogást emeltek a rétek osztályozása ellen is. Gönyün ugyanis az 1—7. osztályokba sorolták a réteket, viszont azok „ennyi jövedelmet soha sem nem adtak". Még a jobbnak látszó rétek is „a gyakori vízáradások által tönkre tétetnek, a víz borította rét eliszapoltatik", s a dunai áradást esetlegesen elkerülök „oly savanyú és kevés szénát teremnek, hogy azokat réteknek nevezni alig lehet", a fű különösen a „nyári hőségben annyira kisül, hogy még legelőnek sem lehet használni". Végül szóvátették, hogy a járásban a rétekre felállított tisztajövedelmi osztályok Gönyü község határában „egyáltaljában" nem lennének alkalmazhatók. Jól tudják azonban, hogy egyetlen község sajátos adottságai miatt új osztályozást kidolgozni nem lehetne már, ezért azt kérték: a réteket ne az 1—7., hanem csak 6—8. osztályokba sorolják át. Nem kevésbé sérelmezték a legelők osztályokba állítását. A legelők földje — írták —• „homok és sülevény lévén", „gyéren termő fűvel van benőve", ezért a 2. és 3. osztályokba sorolni azokat egyáltalán nem lehetne. „Van olyan rész is, ami nem éri meg a 4. osztályra felvett . . . 70 krajcárt sem". Kérésük az lett volna, hogy sorolják a legelőket kivétel nélkül a 4. (a járásban a legalacsonyabb) osztályba. A felszólamlás után megejtett pótlólagos kiigazítások során azonban csak részint elégítették ki a községi bizottság kívánságát, a földek nagyrészénél megmaradt az eredeti besorolás.

62 Az uradalom és a községek együttműködésébe azonban időnként és helyenként disszonáns hangok vegyültek. Ez történt 1869-ben Tápszentmiklóson, ahol az ászári kasznár a felvételeket készítő Kozma Sándorral szerette volna a Bakonyér által gyakorta elöntött valamennyi rétet a 2. osztályba „tétetni, de a parasztbizottmányi tagok úgy protestáltak, mintha tulajdonukat el akarnám venni" — ßO. OL. P. 187. Ï.D.l.a. 352/1910. 01. OL. P. 188. I.l.c. 1876. Gönyü. 62. L. a 61. jegyzetben id. forrás. 1883., 1884, Gönyü.