Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Balassa Iván: Az eke szántóföldre történő kiszállításának módjai
Az eke szállítására szolgáló kerekes taligákon Németországban nemcsak az ágyekét szállítják, hanem a túróekét is. Hasonló a helyzet Isztriában is. Portugáliában a túró- és karcolóekékhez egyaránt szolgálnak a kétkerekű taligák. 93 Mindezeknél azonban magának az ekének nincsen taligája, ezért fenti feltevésemet nem érintik. 94 Az ekeló történeti, elterjedési adatainak felsorolásával legalább is nagy vonásokban megrajzolható volt e szerszám fejlődésének útja. Ebben kétségtelenül segítséget jelentett számomra a tipológia is. Ez azonban önmagában a változás, a fejlődés, az elmúlás okaira semmiképpen sem tud feleletet adni. Ez csak úgy történhet meg, ha a társadalom, a gazdasági élet egészébe igyekszünk még a legkisebb kérdést is elhelyezni, így a legtöbb esetben az első pillanatban nehezen magyarázható tények is érthetővé válnak. 95 BBF(")1U)E1U T .Y< ÍSARTKX DES PFLUG KS ZUM ACKER von IVÁN' BALASSA Auf grössere Entfernung wurde der Pflug — früher gleichwie in jüngster Vergangenheit — mit dem Wagen zum Acker gefahren. Örtlichem Brauch gemäss stellte man entweder den Pflugkarren in das Vorderteil des Wagens, den Pflug an der hinteren Wagenleiste befestigend, oder kam der Karren nach rückwärts und der Pflug nach vorne. Zu kleineren Entfernungen bzw. auf schlecht fahrbaren Wegen beförderte man den Pflug aber oft mit Hilfe der Traggabel, derem Gebrauch in Abbildungen bis zu Beginn des 18ten Jahrhunderts zurückzufolgen ist, mithin darf sie freilich für weit älter gehalten werden. Die Benennungen der Traggabel sind im ungarischen Sprachgebiet meistens mit den Begriffen „Pferd" (ekeló, csikó, kabola, gabona, lovalló, kalabina) bzw. „Rutschen'" (csúsztató, csúszka, csúszó-talabiska) verbunden. Die Anschauungsweise dieser zwei Benennungsformen ist grundverschieden von jenen der benachbarten Völker. Die zahlreichen Angaben bezeugen, dass die einfachste Form der Traggabel ein P~-förmigcs, im ganzen ungarischen Sprachgebiet bekanntes Holzgerät war. Pflug und Karren wurden aneinandergehängt daraufgekippt und so verschleppt. Zwecks grösserer Festigkeit verband man die zwei Stangen der F-Form auch mit einer Dritten, wodurch das Gerät die Form etwa eines A annahm; in tnanchen Gegenden gab es ausserdem auch w T eitere, dem Y oder X ähnliche Formen. Es gab auch Orte, wo der Pflug auf den Pflugkarren gefestigt transportiert wurde, wie es schon auf einer Zeichnung Ende des 18ten Jahrhunderts ersichtlich ist. Vielleicht liegt hier der Ausgangspunkt dazu, dass die oben beschriebenen, verschieden gestalteten Traggabeln auch mit Rädern an beiden Enden versehen wurden. Die sich besonders seit Ausgang des vergangenen Jahrhunderts verbreitenden beräderten Formen nahmen stellenweise die Gestalt eines Karrens an; im westlichen Landesteil war sogar ein Sitz für den Treiber darauf. 93. Bratanic, B: Nekolika napomena o teehnickaj konstrukciji starog slovenskog pluga, Etnográfia Polska. 3. 94. E dolgozatomban felhasználtam Végli József: Szántás-vetés. A hagyományos paraszti gazdálkodás ismeretanyaga és szókincse. Bp. 1962. c. kérdőívre beérkezett válaszokat. Ezt ezúton is megköszönöm Végli Józsefnek. 95. Csak dolgozatom kiszedése után kaptam meg Ounda Béla : Gaffeldrögen i Karpaterna. Kulturspoglingar. Studier tillägnade Sam Owen Jansson. 109 —123. Stockholm 1966. c. munkáját, mely az általam felvetett kérdést is tárgyalja. Ounda Béla részben más rendeltetésű csúsztatókkal is foglalkozik, részben csak kárpáti (Szlovákia, Erdély) anyagot mutat be, így a két dolgozat kiegészíti egymást. Anyagát és eredményeit sem egészében, sem részleteiben már nem tudtam felhasználni.
