Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Balassa Iván: Az eke szántóföldre történő kiszállításának módjai
egy méter hosszúak voltak. Az újabb időben készült ekeló már rúdnélküli". 70 (9. ábra.) Egészen hasonló formát ismerünk Zalabaksáról, ahol a hosszú szár ráfekszik a taliga vánkusára. A két szárat águcsos fácska köti össze. A bal oldalára fektették rá az ekét. „Rövidebb útra a V alakú csúsztatót, hosszabb útra az Y alakú, hosszabb csúsztatót használják". 71 . E forma elterjedését messzebb nem tudom követni. Az előbbi formáknál sokkal stabilabb, márcsak azért is, mert közvetlenül csatlakozik a taligához. Jól kimunkált formája régiségét bizonyítja, emellett szól az is, hogj' hosszabb utakra is használták. Tudunk a fentieken kívül egy X formájú ekelóról is, amit Imre Samu a burgenlandi Felsőőrből így ír le: „Az eke és kellékei közé sorolhatjuk még a csusztatuót is, ami nem egyéb, mint két, kb. egy méter hosszú, X-alakban összeerősített farúd. Erre s a 9. Y-alakú ekeló.Zala /».Seemayer Vilmos NÉ. 26(1931), 92. nyomán talyigára ra&-ják fö az ekét, s a faluhoz közelebb eső területekre így huzat-jak ki szántani; ezzel a szekereket kímélik". 72 Az ekeló hátránya, hogy az ekén kívül más teher szállítására kevésbé volt alkalmas. Kisebb terhet mégis rá lehetett rakni, mint ahogy arról fényképek is tanúskodnak. Elsősorban ponyvával összekötött szénát vagy lucernát erősítenek rá a jószág részére. Néha még a boronát is rákötözték, ha az út megengedte és nem túlságosan nagy távolságra mentek. A felnőtt ember az ekelóra nem ült rá, hanem az ökrök előtt ment, esetleg hajtotta azokat, illetve a lovak gyeplőjét tartva haladt az eke nyomába. A gyerekek annál szívesebben felkuporodtak rá. Ezt nemcsak gyűjtéseimből, továbbá fényképekről ismerem, hanem Kriza János egy verséből is: Mikor zekés gyerek lettem S a kabalát megülhettem, Mentem a szántóba S apám háborúba A franciák ellen. 73 A fentieken kívül szokásban volt még az eke taligára való felerősítése, fellovalása is. Ennek első ábrázolása 1771-ből való a Mezőcsát (Borsod m.) határát ábrázoló térképről. Györffy István a fellő válás eme formájáról ezeket írja: „A faeke oldalával az eketaligára van fektetve. Fent a kormánydeszkát látjuk, lent a hajtó férfi alsótestén 70. Seemayer Vilmos: Szántás faekével Zalában és Somogyban. NÉ. 20(1934) :92. 71. Bödei J. EA. 3495. 13—14. 72. Imre Samu: A felsőőri földművelés. Debrecen 1941. 13. 73. Kriza János: Erdővidék az én hazám. NSz.
