Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Wellmann Imre: Pestmegye viszálya Pest városával piacra vitt paraszti termelvények körül az 1730-as években

szúk köréből, s a városi lakosság ellátására szegődött. Az azóta eltelt 230 esztendő alatt a fejlődés persze nem mindenütt haladt egyenes vonalban tovább: időközben újabb települések keletkeztek (mint Vecsés), melyek mások rovására vezető szerephez jutottak, s új növények (burgonya, paradicsom, paprika) terjedtek el, melyek termesztése ugyancsak eltolódásokat okozott a kerti művelés súlypontjaiban. Megmaradt azonban, sőt azóta hatalmasan elterebélyesedett-mélyült a pesti piac vonzásának a belterjes gazdálkodást serkentő hatása a várost körülölelő térségben általában. Sőt megmaradt a kertkultúra néhány 1730-as évekbeli gyújtópontjának jelentősége is, így a galgamenti falvaké a káposzta, Mogyoródé különböző zöldségfélék, Szadáé, Veresegyházé gyümölcsök termesztésében stb., a táj termelésben kifejlődött sajátos készségük évszázadokat átívelve hagyományozódott tovább napjainkig. Ahol a múlt század hetvenes éveiben, sőt nagyrészt ott is, hol mai napság kerti termények szokott mértéket meghaladó és minőségben is kiemelkedő művelésével találkozunk,

83 a gyökerek többnyire visszamutatnak a XVIII. század harmincas évei felé, amikor ezen a tájon gazdasági egymásrautaltság és társadalmi munkamegosztás falu és város között a források tükrében először rajzolódik ki határozott körvonalakkal. STREIT ZWISCHEN KOMITAT PEST UND STADT PEST UM DIE ZUM MARKT GEBRACHTEN BÄUERLICHEN PRODUKTE IN DEN 30ER JAHREN DES 18. JAHRHUNDERTS von IMRE WELLMASTN Nach der 150jährigen Türkenherrschaft und den Verheerungen des 16jährigen Befreiungskrieges mussten auf den zurückeroberten Gebieten die Grundlagen zum Wirtschaftsleben neu gelegt werden. Die Bevölkerung war noch spärlich, die Produktivkräfte entfalteten sich erst langsam am Anfang des 18. Jahrhunderts; das Wirtschaftsleben bestand bloss aus einer primitiven, selbstversorgenden Landwirtschaft. Im allgemeinen fehlte es an Bedingungen einer Differenzierung der Wirtschaft und der gesellschaftlichen Arbeitsteilung. Eine Ausnahmestellung genoss in dieser Hinsicht die halbkreisförmige Landschaft (mit einem Radius von ca. 50 km) um die Stadt Pest (d. h. den am linken Donauufer liegenden, einst selbständigen Teil vom heutigen Budapest) herum. Die Nähe der Donau, die damals ein höchst wichtiger Verkehrsweg war, und besonders die Nachbarschaft der im Wiederaufbau begriffenen Stadt boten hier die Möglichkeit zur Herausbildung eines gewissen Warenverkehrs. Der Streit, in dem die Stadt mit dem die Provinz vertretenden Komitat Pest um die zum Markt gebrachten bäuerlichen Produkte in den 30er Jahren des 18. Jahrhunderts geriet, deutete daraufhin, dass sich dort das einfache Wirtschaftsleben bereits zu differenzieren begann. Der Streit entstand einmal um die Fleiscbpreise, deren Bestimmung im Wirkungsbereich des Komitats lag. Das Fleisch nahm damals, besonders in dieser Gegend mit vorherrschender Viehzucht, eine viel wichtigere Stellung unter den Lebensmitteln ein, als heute. Die Fleischversorgung der Stadt — in erster Linie mit dem beim Gemeinverbrauch bevorzugten Rindfleisch — wurde grösstenteils durch den Viehauftrieb auf die Pester Jahrmärkte gesichert. Im Sommer, wenn das Vieh auf der Weide billiger gemästet werden konnte, und besonders im Spätherbst, als die schwierige, riskierte Auswinterung bevor 83. Galgóczy Károly: Pest-Pilis-Solt-Kiskuii megye monographiája, líl.köt. Budapest 1877. (Ld. az egyes községek: Bag, Boldog, Cinkota, Dány, Dömsöd, Ecser, Pót, Galgagyörk, Galgamácsa, Káva, Mogyoród, Monor, Pécel, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, Rákospalota, Szada, Üllő, Veresegyháza neve alatt.) —Asztalos István—-Sárfalvi Béla: A Duna—Tisza köze mezőgazdasági földrajza. Budapest 1900. Akadémiai Kiadó. 119—120, 128, 135, 138, Ul.p.