Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Wellmann Imre: Pestmegye viszálya Pest városával piacra vitt paraszti termelvények körül az 1730-as években

hozzá a város, hogy a fő útvonalakon 7 fahidat kőhíddal cseréljen ki. Mindennek részben el kellene maradni (s ez új panaszokra adna okot), ha a város elesnék a kifogásolt bevételektől, minthogy egyéb jövedelmei az utcák és utak tisztán- és karbantartására nem elegendők.

63 A város elüljárói azzal a meghagyással bízták jelentésük sürgős benyújtását pozsonyi megbízottjukra, hogy az ügy referensének ígérjen egy hordó budai bort, melyet is tüstént elküldenek neki, ha a beadványt a Helytartótanács kedvező véleménnyel terjeszti tovább az udvarhoz. Vássárhely nemsokára beszámolt róla, hogy a jelentést magának az országbírónak adta át; megjegyezte, hogy kávéra és jó budai vörösborra sokan szomjazva várnak. S mivel, mint megtudta, a vámügyi bizottság feje: gr. Nádasdy Lipót éppen Budán tartózkodik, javasolta, hogy a város küldöttséggel tegye tiszteletét nála az ügy érdekében. Az alkalommal azonban nem tudott élni a tanács, mivel az átjutás Budára, míg Nádasdy ott időzött, •— március elején járván az idő — nehézségekbe ütközött. S azután Vássárhelynek sem volt érkezése Nádasdy jóindulatának megnyerésére, mert az — mint hírül adta — Pozsonyban meg sem állapodva, továbbment Bécsbe, onnan meg birtokaira. Addig is, míg ilyenformán az ügy elintézése halasztódik — javasolta Vássárhely ismételten —- a város csak folytassa töretlenül a kövezetvámszedés jövedelmező gyakorlatát; egyben az egyik kormányszéki titkár részéről máris kedvező ígéretről tudott beszámolni.

64 Hogy a Helytartótanács leirata késett, a város vezetői már abban reménykedtek, hogy felsőbb helyen az ő álláspontjukat tették magukévá. S ezt — vallották be bizalmas emberüknek — annál kedvesebben vennők, mivel ami kövezet vámot veszünk, azt eddigi gyakorlatunk alapján vesszük, a kiváltságlevélben összegről nem lévén szó. Jó lenne azért, ha Vássárhely bizalmasan megtudná, valóban kedvezően került-e tovább az udvarhoz a dolog ; ebben az esetben az ígért bort nyomban elküldik. Pedig a pozsonyi megbízott ismételt tudósításából kitűnt, hogy a reménység, legalább egyelőre, túlzott: a Helytartótanács bővebb felvilágosításokat fog kívánni. 1736 júliusának közepén meg is érkezett a felszólítás, hogy a város küldje fel, legalább kivonatosan, a kövezetvám-adományozás hiteles szövegét, hogy kitűnjék: ki kinek mikor mit hogyan engedélyezett. Ezúttal négy teljes hónapba telt, mire a magisztrátus az annak idején jóváhagyott kövezetvámszedési rendtartás kívánt kivonatát fölterjesztette. Magabízón fűzte hozzá, hogy az a folyamatos gyakorlattal együtt kétségtelen bizonyítéka jogos eljárásának, sőt annak alapján többet is vehetett volna a törökföldi kereskedőkön (tehát mégsem a parasztokon?). Azt is hangsúlyozta egyszersmind, hogy kiváltsága nagy anyagi terhet is jelent, s így a jelzett kőhidak, melyeken egész nyáron dolgoztak (négy el is készült), a tervezettnél jóval többe kerültek s még fognak is kerülni, minthogy a hidaktól kétoldalt az utakat több ölnyire el kell egyengetni s kikövezni.

65 1737 januárját írták már, midőn a pozsonyi megbízott, egyben a maga szokott járandóságát is megsürgetve, tudósította a várost, hogy jelentését a Helytartótanács részletes tájékoztatás végett megküldte Pest megyének. A vármegye — tette hozzá Vássárhely —, tudom, a városnak éppenséggel nem barátja; hogy azért a magisztrátus e fontos jövedelemforrástól el ne essék, a megye főembereit kellene megnyerni, hogy a Helytartótanácsnak a városra nézve kedvező információt adjanak. Valószínű, hogy a bíró s a tanácsbeliek a javaslatot megfogadták, annál is inkább, mivel — 63. PL. Int, a.a. 1991, 1912.—PmL. Intimata 1737 febr. 14, 17. sz. Közgy. jkv. 1737 febr. 14, 48—55.p. 64. PL. Int. a.a. 1991, 1983. 65. Ld. a 63. jegyzetet, továbbá PL. Int. a.a. 1983.