Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Szabó Miklós: Berzsenyi Dániel, a mezei szorgalom némely akadályairól
nak módjairól” с., 1831-ben már másodízben megjelent munkáját, mely cím- belileg is erősen hasonló Berzsenyi alább ismertetendő agrártanulmányához. Ismerte Berzsenyi Berzeviczy Gergely írásait, illetve felfogását is. Eleinte elítélte, „balgatag, hazafiatlan és káros austriacus” embernek tartotta Berze- viczyt, de később már kezdi megérteni és aláírni Berzeviczynek a jobbágykérdésben elfoglalt álláspontját.38 Tárgyilagosság kedvéért azonban le kell szögezni, hogy Berzsenyi e téren nem jutott el odáig, mint Berzeviczy, - nem beszélt jobbágyfelszabadításról, hanem inkább csak a jobbágyok helyzetének javítását kereste, magát az intézményt azonban nem tudta elválasztani a földesúri gazdasági rendszertől. Wesselényi Miklóst is nagyra becsülte Berzsenyi. Egyik hozzá intézett levelében arra kéri: „. . . légy barátjok mind azoknak, kik velünk az elnyomott emberi értelmet szabadítani s terjeszteni óhajtják”. Intés, programadás volt ez az életbe már belekóstolt dunántúli gazdaköltőtől a jeles erdélyi főúr felé. S talán Berzsenyi ezen szavai is hozzájárulnak ahhoz, hogy Wesselényi, - mint tudjuk -, tevékenyen részt vett az erdélyi irodalom mellett a gazdasági élet fejlesztése, például a lótenyésztés előrevitele terén is. Érdekes szellemi, egyben baráti kapcsolat fűzte Berzsenyit Széchenyi Istvánhoz. Mint Berzsenyi kitűnő életrajzírójánál, méltatójánál, Németh Lászlónál olvasható: „Széchenyi, az első igazi forradalmár, azonnal ráismer Berzsenyire.” Széchenyi naplójában valóban több helyen találkozunk Berzsenyi nevével, Hitel c. munkájában pedig sokat találunk abból, amit Berzsenyi is hangoztatott. Berzsenyi viszont behatóan foglalkozott Széchenyi e nagy munkájával, - dicsérte azt, anélkül azonban, hagy szavaiban alázatosság nyilvánult volna meg, sőt, megjegyzéseinek is hangot adott.39 S a „legnagyobb magyar” komolyan vette Berzsenyinek, a „niklai bölcsnek” kritikajellegű mondanivalóját. A két jeles férfi kétségtelenül nagy hatással volt egymásra, gondolataikban, munkásságukban sok közös vonás, megállapításaik között pedig - mint Berzsenyi több életrajzírója megjegyzi - döbbenetes hasonlóság tapasztalható.40 Legfőbb közös felfogásuk, célkitűzésük az volt, hogy mind Széchenyi, mind Berzsenyi nevelni akarta a népet. „Csak művelt, boldog, gazdag nép boldogíthatja az országot” - állapította meg Berzsenyi -, csakúgy, mint Széchenyi41 S az ember-, illetve nemzetnevelés szándéka végigvonul Berzsenyi összes lírai és prózai írásán.42 Jellemző közös vonás az is, hogy mindketten főként a mezőgazdaság fejlődésétől várták az ország boldogulását, a felemelkedést. Mint tudjuk. Széchenyi 1828-ban írta meg hatalmas gazdasági és pénzügyi tervezetét, az előbb már említett Hitel-t, mely Berzsenyi szerint: „valóságos kurutz-világot támasztott a jobb somogyi koponyákban”.43 S öt évvel később, 1833-ban megírta Berzsenyi említett agrárpolitikai, de mondhatni művelődés- politikai, illetve szociográfiai tanulmányát, hogy, mint olvasható: Ö is hallassa szavát a Hitel nyomán felzendült „tarka debattok” koncertjében.44 Az bizonyos, hogy mikor Széchenyi nyomán azon haladó íróink és politikusaink, akiket a magyar mezőgazdaság sorsa, nevezetesen elmaradottsága közelebb38 Állapítja meg Vargha B. is, i. m. 39 Vő. Vargha B. és Berzsenyi további életrajzírói megállapításával. 40 Állapítja meg főleg Németh L., Kanyar J. és Vargha B. 41 Vő. Berzsenyi leveleivel. Széchenyi naplójával, illetve Kanyar J. vonatkozó megállapításaival. 42 Állapítja meg Vargha B. 43 Idézi Kanyar J., Berzsenyi Niklán c. tanulmányában Berzsenyi egyik levele alapján. 44 Idézi Vargha B. i. m. 229
