Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Szabó Miklós: Berzsenyi Dániel, a mezei szorgalom némely akadályairól
ről érdekelt, megkezdték az országos bajok orvoslásának feltárását, Berzsenyi sem késlekedett megszólalni.45 Helyes megállapítás, hogy a nyomasztó agrárkérdéseket Berzsenyi már Széchenyi szellemében tárgyalta, illetve, hogy ez a tanulmány Berzsenyinek a Széchenyi megindította nemzetépítő programra adott igenlő válaszának tekinthető.46 Tárgyilagosság kedvéért azonban meg kell jegyeznünk, hogy Berzsenyinek nem volt olyan közgazdasági felkészültsége, olyan tág szemlélete, mint Széchenyinek. Éppen ezért Berzsenyi nem is jutott el a reformgondolatok terén odáig, mint Széchenyi, akivel különben sem volt könnyű lépést tartani. Tudjuk ugyanis, hogy Széchenyi például a mezőgazdaság alapos kapitalista jellegű átalakulását kívánta akkor, amikor Berzsenyi inkább csak egy patriarchális rendszer melletti józanabb gazdálkodást óhajtott elérni. Egymást mindenesetre figyelemmel kísérte a két férfi. S Berzsenyi annyira lelkesedett Széchenyiért, hogy Magyarország megújhodásának alkotmányát is Széchenyitől várta.47 Mint őszinte tisztelője, Berzsenyi megküldte Széchenyinek versesköteteit. Széchenyi is megköszönte a figyelmét és leveléhez mindjárt csatolta egyik munkáját, a „Lovakrul" c. tanulmányát.48 Tette ezt annál inkább, mert tudta, hogy Berzsenyi nagy lókedvelő volt. Örömére szolgált Berzsenyinek, hogy a Széchenyi-Wesselényi-féle felhívás alapján 1830-ban a „lófuttatás'' tervébe bekapcsolódhatott, hogy a „Pályaintézet" támogatását, a „segédpénzt" megígérhette. Kapcsolatuk egyre jobban elmélyült. Közben - mint olvasható - Berzsenyi Magyar Tudós Társaságbeli, azaz akadémiai tagsága is megérett.49 Széchenyinek ugyan nem volt kedvére való - és kifejezést is adott annak -, hogy egy ízben, nevezetesen Széchenyinek a híres lovas, gr. Sándor Móricz fölött aratott lovasgyőzelmével kapcsolatban Berzsenyi őt, mint a „diadal fiát" énekelte meg, de ez nem sokat lazíthatott barátságukon. Széchenyi meg is akarta látogatni az otthonülő gazdaköltőt. Berzsenyi ekkor megköszönte ugyan Széchenyi e megtisztelő tervét, de bizonyára ismét nagy letargiában lehetett, mert ezt válaszolta Széchenyinek: „Ne jöjjön Méltóságod Miklára! - Nincs itt egyéb, mint görög szegénység, lyrai rendetlenség, pipafüst és egy durva demokrata." Érdekes, hogy Berzsenyi többször nevezte magát demokratának, avagy a föld durva fiának. 1832-ben az Akadémia nagygyűlésén Széchenyi mégis találkozott Berzsenyivel, amikor is, állítólag, komoly gazdasági dolgokról józanul, praktikusan tárgyalt a két férfi.50 Ez a találkozás minden bizonnyal döntően hozzájárult ahhoz, hogy Berzsenyi tényleg felhagyott a költészettel, viszont annál behatóbban foglalkozott gazdasági kérdésekkel. Mint olvasható, utolsó tanulmányát már nem is a Múzsának, hanem a Politikának (helyesebben mondva: a mezőgazdaságpolitikának) szentelte.51 Ezzel kapcsolatban találóan írja Németh László, miszerint: „Berzsenyi félreteszi poétái harmonistikáját (az akadémiai tagsággal kapcsolatban írt esztétikai munkáját) és más széptani feladványait és odaáll a nagy építő (nyilván Széchenyi) mögé, hogy ő is feladjon egy-két téglát a költőgazda hosszú keserves tapasztalatiból." És az ekkor szü45 Állapítják meg Berzsenyi prózai munkáinak ismertetői. 46 Vő. Kanyar J. i. m. és 1. még: A népnevelő Berzsenyi., Berzsenyi emlékünnep Kaposváron és Niklán., Berzsenyi és a Somogymegyei Olvasótársaság stb. tanúim. 47 Állapítja meg Vargha B. és más életrajzírók. 48 Valószínűsíti Vargha B. is, i. m. 49 Állapítja meg Vargha B, i. m. 59 Jegyzi meg Vargha B. i. m. 51 Jegyzi meg több életrajzírója. 230
