Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Orbán László: Az első nemzetközi vadászati kiállítás és magyar vonatkozásai
A bejárattal szemben felállított teljes óriásszarvas (Megaceros) csontvázon kívül számtalan leletét gyűjtötték egybe a prehisztorikus vadállatmaradványoknak, amelyéket kőkori barlangrajzok körítettek. A csatlakozó részben a vadászfegyverek és eszközök fejlődését dokumentáló rendkívül gazdag, értékes, a VTII-XVTII. századok anyagából álló gyűjtemény kápráztatta el a nézőt. A remekb ekészült csont- és gyöngyházberakásos számszeríjak, puskák, díszes vadászkések, lándzsák, lőportartók, felporzók, evőkészletek és egyéb vadászfelszerelési tárgyak sokasága szinte lenyűgöző volt. A már aposztrofált korszellemnek megfelelően természetesen külön kiemelték azokat a tárgyakat, amelyek valáha vagy a jelenben főrangú személyek tulajdonában voltak. Vadászati ősnyomtatványok, ritka régi könyvek és gazdag éremgyűjtemény egészítette ki a vadászati objektumok sorát. Az exotikus vadászat pavilonjának főleg szép diorámái voltak figyelemreméltóak. A kiállítás rendezői külön pavilont szenteltek az idegenforgalomnak, amely mindig nagy szerepet játszott Ausztria gazdasági életében. Az osztrák főváros és környéke, valamint az egyes tartományok nevezetességeinek és tájesztétikai jellegzetességeinek bemutatóiban és az ausztriai gyógyhelyeket ismertető kiállításrészben először alkalmazták a később igen elterjedt stereo-nézős installációkat. A vadértékesítés ~ a vadászat gazdasági jelentőségének kihangsúlyozása érdekében - szintén önálló pavilont kapott. Sajnos benne jórészt csak az akkoriban elterjedőben levő árutartósító hűtőberendezések bemutatását helyezték előtérbe, mivel pont ebben az időben tartotta ülését Bécsben a II. nemzetközi hűtőtechnikai kongresszus is. Az előbbiekben érintett szakkiállításokon kívül a vadászat e nemzetközi parádéját számos nemzeti kiállítás is ékesítette. A látogató ezekben az illető országok és népek sajátos vadászati viszonyaival ismerkedhetett meg. Az európai országok között nagyobb szabású, gazdag tartalmú kiállításokkal szerepelt Anglia, Svédország, Norvégia, Franciaország, Olaszország, míg Németország, a rendező Ausztria és főleg Magyarország kiállításai ezek sorából is kiemelkedtek mind külső megjelenés, mind tartalmi gazdagság tekintetében. Ázsiából önálló kiállítóként csak Perzsia (a mai Irán) vett részt, India anyagát még az angol pavilonban mutatták be. Az amerikai kontinens egyetlen reprezentánsa Kanada volt. Az említett nemzeti kiállításokon kívül több önálló magánkiállítást is láthattak a nézők, amelyek között néhány jelentős - többségében főúri - bemutató is akadt.14 V. V. A kiállítás „Magyar Vadászkastélya" Impozáns külső, megkapó belső elrendezés, kiváló kiállítási anyag jellemezték a magyar kiállítást, amelyet ekként méltatott a kiállítási emlékkönyv is. Vadászati tradícióinak büszke tudatában Magyarország, az Osztrák-Magyar Monarchia sokszor mellőzött tagja, most nem akart elmaradni a másik mögött s nagyon „kitett magáért". A századeleji nemzeti öntudat emlékezetében még élénken lobogott az alig másfél évtizede lezajlott ezredéves ünnepségek fénye, amely akkor dicsfény86
