Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Orbán László: Az első nemzetközi vadászati kiállítás és magyar vonatkozásai
Monarchiából az 1884-1908. évek között kivitelre került vadhús értéke több mint 73 millió koronát tett ki a behozott 1,7 millió értékűvel szemben. Jelentős kivitel volt nyers nyúlbőrből is, s bár ebből lényeges értékű behozatalra is került, a kiviteli többlet mégis több mint 19 millió koronát tetl ki.13 Ez együtt majdnem évi 4 millió korona értékű átlagos kivitelnek felel meg. Össze- hasonlitásul szolgáljon, hogy 1909-ben és 1910-ben Magyarországról 3,5, illetőleg 4,8 millió korona értékű cukorrépa került kivitelre. Ezeknek az összegeknek kellő értékeléséhez azt sem árt tudni, hogy akkoriban egy darab lőtt nyúl kiskereskedelmi ára cca 2 korona 50 fillér volt (ma kb. 40-45 Ft). A temérdek táblázat adattömegének nyomasztó hatását aligha enyhítették a közbül vitrinekben elhelyezett kéziratok, dokumentumok, nyomtatványok és a 12 zoogeográfiai atlasz, amelyeken a 19 legfontosabb vadfaj elterjedése volt szemlélhető. Az iparmüvészetet befogadó kastélyszerű pavilon a századforduló utáni építőművészeti stílusváltozásnak megfelelően, a szecesszió kései formájának kevesebb díszítőelemével szélesebb felületi hatásokra törekvő stílusban épült. Benne a termek egész során pazar bőségben, berendezésszerűen voltak kiállítva az osztrák iparművészetet reprezentáló plasztikák, szobrok, bronz, elefántcsont, üveg, porcelán, fajansz dísztárgyak, műbútorok, szőnyegek, így az egész iparművészeti bemutató egy, a legmagasabb és legkényesebb igényeket is kielégítő pompás vadászkastélyt varázsolt a nézők elé, akiknek többsége valószínűleg életében először és utoljára látott közelről ilyen fényűzést. A vadgazdálkodás pavilonjának szakszempontból legérdekesebb bemutatója a ma élő szarvasfajok elterjedését és agancsaik fejlődésének összehasonlítását szemléltető gyűjtemény volt, de különös szakmai értéket jelentett a kormeghatározási célból összeállított őz- és szarvasfogazat-gyűjtemény is. A vad- gazdálkodás tudományos korszerű alapjait ebben az időben kezdték lerakni. Ez tükröződött most első ízben a bécsi kiállítás vadgazdálkodási részlegében is. Az etnográfiai pavilon kiállítása nagy, átfogó tematikája keretében kiemelt helyet biztosított ama népek életének bemutatására, amelyeknek a vadászat és halászat még megélhetésük egyetlen vagy legalábbis legfontosabb forrása. E kiállítás egyik legérdekesebb részét az a mintegy száz tárgy képezte, amely az íj és a nyíl fejlődését illusztrálta az ausztráliai és afrikai kontinenseken. A terem közepén hat szép dioráma egy-egy exotikus tájat mutatott be bennszülött vadászokkal. A művészeti pavilon dúsgazdag, értékes tartalma bizonyságul szolgált arra, hogy a vadászat minden kultúrikorban termékenyítő hatással volt a képzőművészetekre. A vadászfegyverek pavilonja méltón reprezentálta a világhírű osztrák puskaművességet és vadászi egy verip art, hiszen csak a ferlachi (Karinthia) fegyveripar 21 cége 300 darabon felül állított ki különféle rendszerű korszerű vadászpuskákat. A vadászfegyverek fejlődésének történetét dokumentáló, időrendben sorakoztatott bemutatót azonban nem itt, hanem teljesen külön pavilonban rendezték meg. A vadászattörténeti pavilon tartalma a válogatott ritkaságok olyan tömegét foglalta magába, amilyent ily egységes keretbe foglaltan és rendezetten még szem nem látott. 13 Die erste internationale Jagdausstelung Wien 1910. (p. II. 16-17.) 85
