Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Orbán László: Az első nemzetközi vadászati kiállítás és magyar vonatkozásai
A kiadott díjak száma aránylag kevés a kiváló és nagyszámú tárgyhoz és a kiállítók számához viszonyítva. Az anyag nagy része a „felső tízezer" tulajdonában volt s ezek általában „versenyen kívül” vettek részt a kiállításon, amit a „Hors Concours" diplomák aránytalanul magas száma is igazol. Kiadtak 209 „Hors Concours" diplomát, 76 állami tiszteletdíjat, 120 állami ezüstérmet és 174 állami bronzérmet, nem számítva a kereskedelmi kamara és a kiállítás emlékérmeit és plakettjeit.11 A kiállítási bizottság emlékkönyvet is adott ki, amely album alakú luxuskivitelben számos képpel és 41 heliogravür nyomású mümelléklettel 1100 előfizetéses példányban jelent meg. Előszavában a bizottság elégedetten állapította meg, hogy a kiállítás elérte kitűzött célját és maradandó emlékeként szolgál majd e kiadvány, „melynek létrehozásában kiváló szákemberek és vadászok vettek részt, hogy mérföldkövet állítsanak a vadászat történetében, de egyben a késő utókor előtt is felidézzék a hőn szeretett uralkodó I. Ferenc József magasztos alakját és dicső uralkodását".12 Aligha sejtették még ekkor, hogy rövid három esztendő múltán még ennek az uralkodónak emlékezetes „mindent meggondoltam és megfontoltam" kezdetű mozgósítási parancsa fogja a világháborút megindítani, amellyel lényegében megkezdődik majd az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása. IV. A speciális szakkiállítások és a kültöldi résztvevők pavilonjai A kiállítást Bécs „Városligetében", a Práterben rendezték. Ez a szép park hatalmas fáival, térés ligeteivel a kertépítő művészet minden hatásos eszközével méltó környezetet biztosított a nagyszabású rendezvénynek. Az impozáns kert területét három főútvonal, a „császárallé", az erre merőleges és egymással párhuzamos két másik főút, a „Feststrasse" (ünnepi út) és az „Avenue der Ernährung" (az élelmezés útja) osztotta főrészeire. A Feststrasse végén terült el a mi városligeti tavunkhoz hasonló nagyságú tó. A tó és a főútvonalak mentén helyezték el a kiállítás legfontosabb és legmutatósabb pavilonjait. A főbejáraton belépve elsőnek a tróíeacsarnok tűnt szembe. Ez elsősorban az időszaki trófeabemutatók céljára szolgált. Itt bírálták el a díjazásra bemutatott agancsokat és egyéb trófeákat. A következő pavilon statisztikai részlegében a vadászat közgazdasági jelentőségét kívánták a rendezők bizonyítani tengernyi számadatanyag közlésével. Dicséretes igyekezet, de úgy hisszük, vajmi kevés foganatja lehetett. Egymás mellé sorakoztatott adatok tömege és sok diagramm tüntette fel a vadászterületek nagyságát, a kiadott vadászjegyek számát, a vadászati béreket, a lelövéseket vadfajok szerint, a vadbeviteli és kiviteli vámok összegeit, a nemzetközi vadforgalmat, Európa nagyobb városainak vadfogyasztását. Ebben Bécs járt elől, ahol pl. 1905. évben 2 700 000 kg vadhúst fogyasztottak, amiből egy lakosra átlagosan 1 kiló 46 deka esett, a budapesti lakosság 72 de- kás „fejadagjával" szemben. Bécs városának lakói tehát átlag kétszer annyi vadhúst ettek, mint Budapestéi. Néhány más adattal nagyjából rá lehet világítani a századforduló körüli évek vadgazdálkodásának eredményeire. Ezek szerint az Osztrák-Magyar Die erste internationale Jagdausstellung Wien 1910 stb. (p. 9-13.) 12 Ugyanott (p. 7.) 84
