Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Donáth Ferenc: A nagybirtok igénybevétele az 1945. évi földreform során
intéznek a Megyei Tanácshoz, amelyben azzal is alátámasztják törekvésüket, hogy a 30-as évékben tönkrement magyar (gávai) parasztoktól vásárolták fel a sváb (vencsellői) parasztok ezeket a földeket. A másik példa a Bihar megyei Dancsháza FIB-jének levele a Megyei Tanácshoz.18 A dancsháziak földet ajánlanak fel a megváltott birtokból a szomszéd községbelieknek kárpótlásul, ha lemondanak a dancsházai határban levő földjeikről. Itt nyilván a gazdálkodás szempontja vezette a Földigénylő Bizottságot, közelebb eső földeket kívánt volna biztosítani juttatottai számára. Kísértett-e a szegényparasztok fejében a birtokviszonyok totális újjárende- zése, a tulajdonos személyére tekintet nélkül minden birtok igénybevétele és újraosztása, a „fekete földosztás" gondolata? Nem találjuk nyomát annak, hogy a szegényparasztok általában hozzá akartak volna nyúlni a paraszti tulajdonhoz, a kormány és a demokratikus pártok elgondolásával merőben ellentétes egyenlősítő földosztás eszméjét szegeztek volna a paraszti tulajdont messzemenően kímélő Rendelettel szembe. Arra ugyan nem egy példát találunk, hogy a Tiszántúlon a szegényparasztok magasnak találják a Rendeletben megállapított ÍOO, illetve parasztbirtoknál 200 holdas maximumot s a felsőbb szervekhez írnak, a kormányhoz fordulnak a módosításért. A gyulai földigénylő bizottság még 1945 augusztusában az OFT-hoz fordul, s kéri az 50 kh-n felüli mezőgazdasági ingatlanok igénybevételét.19 A nagylétai földhöz nem jutottak ugyanebben az időpontban a földművelésügyi miniszterhez fordulnak s egyhangúlag kérik, hogy a „Nagyiéta községben ... a gazdáktól az 50 kát. holdon felüli földeket vegye kiosztásra igénybe . . ."20 A magyarcsanádiak már nem is csak községük szegényparasztjai érdekében szólnak az OFT-hez 1946 szeptemberében írt beadványunkban: „Úgy érezzük, hogy országosan is csak egy új földreform törvény tudna teljes elégedettséget és igazságot teremteni, . , . amikor nem 100 kh volna a meg nem válthatás határa, hanem kevesebb .,."21 Ezek az állásfoglalások, ha radikálisan leszállítanák is a birtokmaximumot, az igazi dolgozó paraszti tulajdont nem érintik, nem bolygatnák meg az 50 holdon aluli birtokviszonyokat, amelyeknek kialakulásában - elismerik - még fontos szerepe volt a szorgalomnak, a munkának, a paraszti erőfeszítésnek. A birtokviszonyok tabula rasa-jának és az egyenlősítő földosztásnak gondolata, amely két forradalomban vezérlő eszméje volt az orosz parasztságnak, nem merült fel a magyar szegényparasztok között, akik időben is távolabb voltak attól az időszaktól, amely nem ismerte a föld modern polgári tulajdonát, és főként szemléletüket alakító életviszonyaik sokkal fejlettebbek voltak, mint azok a viszonyok, amelyek az orosz parasztságban ébren tartották az egyenlősítő földosztás gondolatát. Mezőberény az egyetlen, ha nem is teljesértékű kivétel ! A kormány földreform-rendeletével szemben itt tudatosan az egyenlősítő földosztás eszméjére emlékeztető elvet állítottak szembe. Sajnos a kiküldött 3 tagú bizottság részletes javaslata az iratok közt nem lelhető fel. Álljon itt erről a példa nélküli kezdeményezésről annyi, amennyit a mezőberényi földigénylő bizottság 1945. március 21-i ülésének jegyzőkönyve az utókor számára megőrzött. A kormány földreform-rendeletének ismertetése után a földigénylő 18 Al. Debrecen Bihar megyei Földbirtokrendező Tanács 25/3/1945, 19 ÄL Gyula 2/1945-171. XIII. számú csomó. 20 ÄL Debrecen Bihar MFT 220-22/1945. 21 AL Szeged Csanád vm FH 10 112/1946; az 50 holdon felüli birtokok kisajátítását kéri a medgyesbodzási KFB, uo. 180/1945. 76
