Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Donáth Ferenc: A nagybirtok igénybevétele az 1945. évi földreform során
szorul vissza a nép tudatából az ilyen igazság, az elnyomatás, a hallgatás, a véres megtorlást követő 'kedvezőtlen évtizedekben? Úgy véljük, valahová a kollektív tudat küszöbe alá. Aztán egyszerre feltör, s aki vallja olyan természetesnek, magától értetődőnek érzi, mintha ennek az igazságnak birtokában lett volna, amióta eszét tudja. A „deja vükhöz hasonló élmény ez. Tízezreket fogott el az érzés, hogy egyszer már tudták ezt 'az igazságot. Ha pedig a Rendelet betartásával, vagy kereteinek túllépésével sem kínál a határ a falu szegényparasztjainak megoldást, ott vannak még a szomszédos községek, közülük egyikben vagy másikban igazi nagybirtok, a helyi igények tisztes kielégítését messze meghaladó fölös földdel. Ez még kivezethető út lehet, ha rögösnek is ígérkezik, legnehezebbnek valamennyi megoldás közül. Azzal ugyanis minden bizottság tisztában van, amikor saját igénylői számára a szomszéd község földjét számbaveszí és arra igényét bejelenti, hogy itt nem úri birtokossal áll szemben, aki akár itthon van, akár nincs, a bizottság döntésével szemben - legalábbis egyelőre - sokat nem tehet, mert minden, ami* most ebben az országban hatalom, a földbitokosok ellen van. Nem urakkal kerülnek itt szembe, hanem parasztokkal, földet áhító szegénységgel, olyanokkal, mint a bizottság tagjai, akikkel nem lehet tárgyalni az „erő pozíciójából", hiszen előnyben az a község van, amelyiknek határához a birtok tartozik. S a számbavételen túl egyelőre egyebet nem is tudnak tenni, mint megüzenik az illető község földigénylő bizottságának, s megírják a Megyei Tanácsnak, hogy milyen címen emelnek igényt a szomszéd község határában fekvő birtok egy részére.16 A számbavétel olykor kiterjed olyan parasztok földjeire is, akikre a Rendelet semmilyen szakasza nem vonatkozik. Nincs 200 holdnál több földjük, elkobzásra sem adtak semmi okot, házhelynek vagy házhelycsere ingatlannak sem alkalmas a földjük, csak éppen nem helybéliek, illetőség szerint a szomszédos községhez tartoznak. A Rendelet persze erre nem adott módot. A legnagyobb mértékben kímélte a paraszti tulajdont, még azét is, akinek legfeljebb az apját lehetett a legnagyobb jóakarattal parasztnak tekinteni. A házhely céljára történő igénybevétel áttörte ezt a szabályt, de azt általában belátták, hogy a házhelyet nem lehet 'akárhol osztani. Határrendezésre törekedtek, a földreform olyan kiterjesztésére, ami elkerülhetetlenül tömeges paraszti sérelemmel tetőzte volna a katolikus egyház és az egész földbirtokos világ meg- bántottságát. Ehhez persze nem lehetett hozzájárulni. Mi indította erre egyik-másik bizottságot? Két példával szemléltetjük. A gávai földigénylő bizottság első ülésén az elnök bejelenti, hogy mivel a községben csak egy kisajátítható birtok van, a kiosztható föld kevés. Azt javasolja, hogy a földigénylő bizottság „. . . igényelje ki azoknak a tulajdonosoknak a birtokait, 'akiknek a birtokuk Gáva községben fekszik ugyan, de nem itt laknak, de ezeket úgy javasolja igénybevenni, hogy cserekárpótlásul más községben kapjanak . .. Gáva község határa, mintegy 5400 fch, melyből a ven- csellői birtokosok tulajdonában mintegy 1200 kh van. Őket kárpótolni lehet a gr. Dessewffy-féle hitbizományi ingatlanból, amely Vencsellő határában fekszik.17 Ebben az esetben tehát a földhiány adja a gondolatot, hogy telepítsék ki a vencsellői parasztokat a gávai határból. Még 1946. VII. 18-án is beadványt 16 Lásd részletesen Agrártörténeti Szemle 1964. I. számában Donáth Ferenc; A községek közötti vita a földosztás során. 11 Al. Nyíregyháza MFT Gávai Földigénylő 'Bizottság 1945. III. 30-i ülésének jkve. Ugyanilyen elgondolással lép fel a mezőhegyest KFB. Al. Gyula Mezőmegyer 38/1945. 75
