Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Balassa Iván: Kezdetleges gabonatisztító eljárások
Búzamosó gereblye Sárpilis, Tolna m. Balogh Ádám Múzeum, Szekszárd ltsz. nélkül. Babus Jolán gyűjtése 1963. falu helyen a tisztítás befejező mozzanataként a búzamosás. A mosott búzát rendesen háziszőttes kendervászon-lepedőkön a napon szárítják”.80 A művelet legrészletesebb leírását Debrecenből ismerjük. Abban az időben, amikor még nyomtattak a szórás után az eladásra és kenyérnek szánt búzát megmosták. Nagyméretű teknőbe öntötték bele előbb a búzát, majd rá a vizet. A viz által feloldott piszkot leöntötték, majd a gabonát szérű-ponyván kiterítették és száradás közben többször is megforgatták, hogy az összeilléstől megóvják. A teljes megszáradás után többször is levegőztették és csak ezután kerülhetett eladásra vagy a malomba.81 Sok helyen, így többek között Sárpilisen (Tolna m) a mosott és kiterített búza forgatására külön eszközt használtak. Ez egy szénvonóra emlékeztető szerszám, csak fejének alsó részét hullámvonalasra vágták ki.82 Az udvaron szárított gabonát egy pillanatra sem lehetett magára hagyni, mert az aprójószág vagy az elcsavargó disznó nagy kárt tett volna benne. Az őrzés a gyerekek T9 Uo. 80 Uo. 372. 81 Balassa Iván, i. m. 48. 82 Babus Jolán szives közlése. 57 menszedett búza, mosott búza, mosatlan búza (Porumbák Fogaras m); 1682: szemenszedett búza, mosott búza, rostált búza (Görgény Marostorda m); 1683: szemenszedett búza, második fejérnek való búza, közönséges búza (Számos- újvár Szonokdoboka m).79 Ebből kétségtelenül kitetszik, hogy a kezdetleges gabonatisztító eljárásoknak egész rendszere élt egymás mellett Erdélyben: szórás - mosás — szemenszedés. Az adatokból az is kiderül, hogy a finomabb tisztító eljárásoknak csak az élelmezési felhasználásra szánt búzát vetették alá. Rozs már csak elvétve fordult elő, míg árpával és zabbal egyáltalában nem találkozunk. A búzamosás műveletét még annyira sem ismerjük, mint a szórásét. Tudjuk azt, hogy pl. az Abaúj megyei Hegyközben a legutóbbi időkig előfordult, de már nem annyira a tisztítás volt a célja, hanem a megdohosodott gabonát így akarták élvezhetővé tenni. A teknőben megmosott gabonát, az udvaron ponyván szárították. Hasonló eljárásról emlékezik meg Szabó T. Attila is, aki a következőket állapítja meg : „Erdélyben azonban még ma is egészen szokásos
