Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Balassa Iván: Kezdetleges gabonatisztító eljárások
azok a munkához, akik az előző eljárásokat végezték. A nagybirtokon a részes cséplők, illetve nyomtatók a szórást is elvégezték és csak az így megtisztított magból részesedtek. Természetesen ezenkívül, ahol arra lehetőség volt, még a megállapított részen kívül is igyekeztek maguknak egy kis többletet biztosítani: „Régen mikor az uraságnál szórtunk, a szórók mindig széles karimájú kalapban mentek oda. Szórás közben sűrűn félrementek, úgy hogy egy nap egy véka búzát is összeszedtek így kalapban".72 Mivel a magyar nyelvterületen a cséplést és a nyomtatást férfiak végezték, ezért ebből is következik, hogy a szórás nehéz munkája is az ő feladatuk volt.73 Ez nem mindenütt van így, mert például a bolgároknál a szórást az asszonyok is végezhetik.74 Végig tekintve a Kárpát-medence szórólapátjain és szórási módjain, megismerve azok kapcsolatait, azt látjuk, hogy akárcsak a földművelés más vonatkozásában is ez a terület nem egységes. A szabadban történő nyomtatást a lapos, hosszúnyelű lapáttal az ugyancsak szabadban végzett szórás követi. Ez a munkamód általában mediterrán, de tágabb értelemben olyan területek sajátja, ahol a klima megengedi, hogy a szemnyerő és szemtisztító eljárásokat a szabadban végezzék. A rövidnyelü, kupás lapáttal csűrben szórnak. Ez azokon a vidékeken használatos, ahol a cséplést az időjárás miatt kénytelenek fedett helyen elvégezni. így a Kárpát-medencétől északra és nyugatra gyakran találkozunk ezzel a formával. Végül a harmadik lapáttípus, mellyel ülve, félkézzel lehet csak szórni, magas hegyvidékeken található meg, ahol a kései betakarítás miatt a szemnyerő és tisztító eljárások a téli időszakba is mélyen belenyúlnak. A nagy hidegben a szél segítségével nem lehet szórni, ezért igyekeznek azt mindenképpen elkerülni. Kikapcsolják tehát a szelet és zárt helyen, négy fal között végzik el ezt a munkát. / * 3. A mosás A gabonamosás célja az volt, hogy a viz a göröngyöket kioldja, a könnyebb szemeket, a léhát, toklászt a felszínre vesse és azt onnan könnyen el lehessen távolítani. Más esetekben a megdohosodott, összefüllött búzát igyekeztek így kellemetlen ízétől megszabadítani. Az utóbbira utal többek között egy miskolci történeti feljegyzés 1679-ből: „. . . az Kamarában öszve melegedvén az Búza . . . két ízben is ki téríttetvén az Varas udvarara az melegben, az hordás közben seprődött es mosodott el az búzabul metr. 4.75 A történeti adatok különösen Erdélyből sokat emlegetik ezt az eljárást. 1682: „. . . mosot búza Cub 46, mosatlan búza eleie 182" (Alsóporumbák).76 1686: „Mosott búzát, sax. cub. 10" (Romána).77 1686: „Mosott Búza jelen Sax. Cub. 37" (Fogaras).78 Szabó T. Attila nagy levéltári anyag alapján tudta megállapítani Erdélyben a XVII. század végén a különböző tisztító eljárások során nyert búzaféleségeket. Összefoglalásának summája a következő: 1682-1684: sze72 Szabó Mátyás. Néprajzi Múzeum Adattára 3043-20. Csongrád. 73 Hollmann Tamás. A gabonaneműek nyomtatása a magyar parasztok gazdálkodásában. Budapest 1963. 74 Vakarelszki Hr. szíves levélbeli közlése. 75 Marjalaki Kiss Lajos, Néprajzi Múzeum Adattára 3763-53. 76 Szabó T. Attila. A szemenszedett hazugság elődei. Nyr. 82:370. Ennél az adatnál megállapíthatjuk, hogy’ már előzőleg felszórt búzáról van szó, mert a búza eleje a legjobb, a szórástól legmeszebb eső szemeket jelenti. 77 Szádeczky Béla, I. Apafi Mihály fejedelem udvartartása 548. Budapest 1911. 78 Szabó T. Attila i. m. 371. 56 \
