Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Barbarits Lajos: A vetőgép magyarországi elterjedésének angliai és németországi előzményei
A vetés általános módja természetesen még ebben az időben is a kézi vetés volt Thaer 1812-ben még szükségesnek látta megírni a kézi vetés helyes kivitelezésének szabályait. „A vető a gazdaság legfontosabb munkása”, - írta ugyanabban a művében,23 amelyikben a vetőgépfejlődést egészen saját vetőgép találmányáig ismertette. „Az a vető mozdulat a legjobb, amiben a vetőember a leggyakorlottabb és nagyon meggondolandó, hogy egy vetőembernek más módot ajánljunk, mint amit megszokott. A jó vetőembert meg kell becsülni és nem szabad túlhajszolni ... Az egyenletes vetéssel, magtakarékossággal a jó vető annyi hasznot hajt, hogy kedvében járva meg kell őt tartani.” így értékelték a kézi vetést a XIX. század első évtizedében Németországban. Vetéstechnika és tény észterület A vetés gépesítése ebben az időben még alapvetően a kézi szórt vetés ellenkezőjét, a gépi sorvetést jelentette. A szórvavetés gépesítésére irányuló kísérletek voltak ugyan, de nem találtak különösebb gyakorlati érdeklődésre. A vetéstechnika fejlődése során a szórt vetés gépesítése irányában eleinte nem mutatkozott igény. A kézi vetést majdnem minden szakember a legtökéletesebbnek tartotta, úgyannyira, hogy eleinte a szórva vetett apró magvak gépi vetésére nem is gondoltak, csak a sorművelés, a kapás termesztés kedvéért keresték ezek gépi vetésének megoldását. Hogy a Drill-kultúra rendszerébe besorolhassák a repcét, lóherét, lucernát, feltalálták számukra a körül lyukas fémtokból álló sorbavető szerkezeteket. Később azonban ezek kapás művelése divatját múlta, és akkor jelentkezett az igény az aprómagvaknak gépi úton szórva vetését illetőleg, amikor a föld termő erőit ugar és kapa helyett már talajerőutánpótlással, az előveteménnyel való gazdálkodással biztosították a kultúrnövények számára. A szórvavető gépeket nem a kézi vetés technikai fogyatékossága, hanem - akkori felfogás szerint - a jó vető emberek hiánya miatt kellett alkalmazni. Néhány ilyen gépet - írta Thaer - feltaláltak már és nagyon dicsérik őket, „én azonban saját szememmel működésben nem láttam olyan szórvavetőgépet, amit már mostani szerkezetében elterjesztendőnek tudnék íténi. Láttam rajzokat, modelleket, de nem láttam gazdaságot, ahol a szór23 Thaer: Grundsätze IV. Bd. 20. p. 37 XIX. századi aprómagvetőgép, körül-lyukas magszelencével
