Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Barbarits Lajos: A vetőgép magyarországi elterjedésének angliai és németországi előzményei

vavetőgépek egyike vagy másika be lenne vezetve ... Az ember kieszelt vetőgépeket, amelyek csak kiszórják a vetőmagot. . . ezek nagyon egyszerűek és ahogyan én látom, célszerűek lehetnek ... de én kétlem, hogy bármiféle gép egy ügyes munkás kiszórását felülmúlhatná, bár elismerem, hogy a gépek az ügyetlen munkásokkal szemben nagy előnyben lehetnek."24

Walberg is leírt egy egykerekű, lófogatú, szórva vető gépet, amely tolókarok nélküli talicskához hasonlított,, villás keréktengelye mélyebbre, magasabbra volt állítható. Ezt Ausztriában is használták a XIX. század elején, ára a megtakarításból egy év alatt megtérült.25

A szórvavetőgép természetesen még mindig sokkal több magot szórt ki a szántásba, mint ahány növényt a terület gazdaságosan fel tudott nevelni. A földművelő ember már birtokában volt bizonyos biológiai ismereteknek. Kiszámította, hogy „jól és hasznosan vetni annyit tesz, mint annyi magot a földbe elvetni, amennyi valóban szükséges . . . Egy búzaszem, ha jó földbe vettetett és kikelt, gyökereivel, leveleivel, kalászaival együtt hat □ szegeletű hüvelykeket, következésképpen 24 búzaszemek egy □ lábnyomot foglalnak el mihelyst tehát az ilyen egy □ lábnyomra 24 szemeknél többek esnek, azok szükségtelenek fognak lenni és haszontalanok."26 A Magyar Kalendárium, amelynek szerkesztője ezeket a sorokat leírta, 1796-ban, a sorművelés nemzetközi vitáinak esztendeiben, még nem tesz említést vetőgépről.

A Magyar Újság így elmélkedik ugyanebben az időben: „Az ugyan már nyilván való dolog, hogy a mostani mezei gazdák sokkal ritkábban vetnek, mint ezelőtt 50 vagy ÍOO esztendővel szoktak vetni. De vallyon nem lehetne-é még ugyan annyi vagy két annyi vetni való magot is meg-kémélleni? Fel-tévén, hogy ÍOO 000 gabona-szem bé-vettetik és arról eggy szem utánn 10. arat- tatik: mitsoda arányos szám vagyon a ki-kelt és elveszett gabona-szem között? Hogyha minden gyümöltsező gabona-szemre két kalászt és ezek közzül mind a kettőre 50 szemet számlálunk, látni való dolog, hogy az emlétett feltételhez képest 80 000 szemnél több el-veszett belőle haszontalanul." A cikk felhívással végződik, hogy „szorgalmas, szemes, praktikus mezei gazdák" közöljék a vetéssel kapcsolatos észrevételeiket.27

Kiszámították azt is, hogy 2 pozsonyi mérőben, amennyi egy hold elvetéséhez szokásos volt, 2 764 800 szem gabona van, azaz (négyszöglábanként 24 szem lévén szükséges) 1 728 000 szem kárbavész,28 mert vagy nem kei ki, vagy túl sűrűn kei, és a tövek egymást akadályozzák a fejlődésben.

*

Magyarországon természetesen nem alakult ki olyan versengés a vetéstechnika gépi formáinak kialakítása és az ahhoz való gépek szerkesztése, gyártása tekintetében, mint ahogyan az Angliában, Németországban történt. Oka ennek az Ausztriától való politikai és gazdasági függés, ami minden területen meghatározta a magyar gazdasági élet alakulását. A gazdasági tanács már 1770- ben kifogásolta, hogy a magyar földesurak kezdenek manufaktúrákat, gyárakat berendezni, és Magyarország ennyivel kevesebb iparcikket vásárolt Auszt24 I^zek a sorok 1812-ben jelentek meg (Thaer i. m. IV. Bd. 21. p.) tehát akkor, amikor egy hosszú fejlődési folyamat eredményeként Cooke sorvetőgépei is megkezdték már hódító útjukat Európa országaiban. („Ich zweifle indessen dass irgend eine Maschine den Auswurf eines geschickten Säers übertreffe, gebe aber zu, dass sie vor ungeschickten grosse Vorzüge haben können.")

25 Th. von Walberg: Neueste Beobachtungen zur Veredlung des Feldbaues, Wien 1810. 229. p.

26 Magyar Mezei és Házi Gazdaságnak Kalendáriuma, Pest 1796, 400. §. (P. P. J. Plessing).

27 Magyar Újság, Béts 1796. 15 db 113. p. „Gazdaságbéli Hiradás és Kívánság".

28 A jó gazda-ember (angolból forditotta Kő-Halmi Fekete Gergely) Pozsony és Pest 1798. 14. p.

38