Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Barbarits Lajos: A vetőgép magyarországi elterjedésének angliai és németországi előzményei
tek között lehetnek megfelelők. Megállapította, hogy mindig a talaj előkészítettségétől függően kell a vetőgépek szórási normáit megállapítani, miért is Cooke sokévi tapasztalatait fogadta el mértékadónak, aki búzából 10, árpából 10-16, zabból 26, bab-bükkönyből 21-26, borsóból 21 mérőt vetett egy acre átlagában. A Cooke-féle vetőgép a mennyiségszabályozást elődeinél jobban oldotta meg, de az elvetendő magmennyiség vitája széles határértékek között tovább gyűrűzött, és nehezítette a vetőgépszerkesztők munkáját a megfelelő méretek és szerkezetek kialakításánál. Thaer, az újító A feltalálásuk idejében élénk érdeklődéssel fogadott vetőgép találmányokról a használat évei során természetesen újabb és újabb hiányosságok, hibák derültek ki. A XVII-XVIII. század fordulója táján Anglia felől elterjedt széles sortávú, ekés sormúvelés végleg eltűnt a gyakorlatból. A Ducket-féle kétme- netes vetés külön gépeiről csakhamar megállapították (maga Thaer is, aki pedig kezdetben leglelkesebb terjesztője volt Ducket rendszerének), hogy egyrészt sok emberi és fogatos munkaerő kell hozzá, másrészt (és évek tapasztalatai alapján ez bizonyult döntő jelentőségűnek a rendszer és a gépek megítélésében) a külön géppel megvont vetőbarázdák beomlottak, mire a következő menetben odaért a vetőgép, így nagyrészt már a barázdába fordult rögökre hullatta a magvakat, ennek következtében a magágy nem biztosította a csírázáshoz a mélység, a megmunkálás egyforma körülményeit, a vetés egyenetlen, hiányos lett. Thaer nemcsak megállapította a hibákat, hanem 12 esztendőn át kísérletezett a sorműveléssel és a sorvetőgép tökéletesítésével. Megfigyeléseinek és kísérleti eredményeinek összegezéséből új vetőgép találmány született. Ebben az időben - írja - „a sorvetéshez és lókapáláshoz kitalált gépek Angliában számtalanok, jelenleg majdnem egyhangúlag a Cooke-félét ajánlják”.16 Az a vetőgép is, amit Thaer alkotott, a Ducket- és a Cooke-féle vetőgépeknek egybevetéséből származott, megtartva mindegyikből a jót és kiegészítve Thaer ötleteivel. Thaert Georg Joachim Goschen lipcsei könyvkereskedő és mezőgazda ösztönözte, hogy mivel „nagyon sok gépet dicsőítenek, amelyek a tényleges használat közben a mezőgazdának feleslegesnek látszanak”, írjon egy könyvet a gyakorlatban bevált gépekről. „Én - írja 1801 január 29-én Thaerhez intézett levelében - egy kisparaszt vagyok a többi paraszt között, egy olyan vidéken, ahol még sok a javítanivaló. Én, mint a kártyára, felteszek egy bizonyos összegű pénzt kísérletekre; ami sikerül, szomszédaim utánam csinálják, s így én azt gondolom, hogy hasznosabb paraszt vagyok, mint könyvkereskedő.”17 Az idézett levélrészlet plasztikusan világítja meg a kor haladó mezőgazdáinak viszonyát a technikai fejlődéshez. 1804-ben, sokévi tapasztalat leszűrése után, - írja Thaer - „az ügyes hannoveri mechanikus, Engelke segítségével készítettem egy minden kívánságomnak megfelelő vetőgépet, bár van még ezen is javítanivaló. Szerkezete a magszórás tekintetében a Tuli- és Ducket-félékkel azonos. Az Angliában első helyen álló Cooke-félénél az enyém egyszerűbb és tartósabb. Cooke vetőgépe sok 16 Thaer: Grundsätze IV. Bd. 98. kk. Itt Thaer utal arra, hogy a sormüvelés egyes módszereinek megítélésében ellentét mutatkozik korábbi állásfoglalásával szemben (Englische Landwirtschaft 1898), ezt azonban annak kéri betudni, hogy azóta újabb tapasztalatokra tett szert, új módszereket, új gépeket ismert meg. 11 Walter Simons: Albrecht Thaer, Berlin 1929. 53. p. 34
