Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Barbarits Lajos: A vetőgép magyarországi elterjedésének angliai és németországi előzményei

járókerék tengelyéről - ez is lényeges újítás - fogaskerék áttétel hajtotta meg. Thaer nagyon célszerűnek, tartósnak, biztos működésűnek tartotta Cooke vetőgépét, de -> bár minden egyéb vetőgép részletes szerkezeti leírását megadta könyvében - ennek szerkezetét meg sem kísérelte leírni, mert rajzból, leírásból, szerinte „lehetetlen fogalmat alkotni róla".10 11 Krünitz Encyclopediájában maradt fenn a részletes szerkezetleírás, amely szerint az áttétel fogaskerekei közötti kapcsolat egy kézi emeltyűvel megszüntethető volt. Ez megoldotta a vetőgépnek maghullatás nélküli fordulóképességét anélkül, hogy az egész gépet meg kellett volna emelni. A gép 5 sort vetett, és univerzális volt: - minden géphez két vetődob-garnítúra volt, négyféle, különböző alakú és méretű kanalakkal. Kanálcserével lehetett vetni: 1. lóherét, lucernát, káposztát, repcét, 2. búzát, rozsot, kendert, lent, 3. árpát, 4. babót, zabot, borsót, bükkönyt. A barázdahúzó vas V?-6 hüvelyk közötti mélységekre volt beállítható. Egy felnőtt munkás, egy gyermek és 2 ló naponként 2-27? ha vetést nehéz talajon is elvégezhetett Cooke vetőgépével. Ebben a korban a vetésnek (a kézi vetésnek is) komoly akadályozója volt a szél. Cooke ezt úgy küszöbölte ki, hogy a tölcsér-sor mögé a szél leárnyékolását szolgáló zsákot vagy vászondarabot feszített ki.

Cooke vetőgépét az ugarról a vetésváltás többoldalúsága felé fejlődő angol mezőgazdaság nagy érdeklődéssel fogadta. 1786-ban Sir John Boote athers- tone-i birtokán 368 acre (149 ha) összterületű, 7 különböző növényfajtára kiterjedő kísérletet állítottak be sorvetésre. Meszes agyagon, ahol 680 négyszög- öles parcellákon kézi szórt vetés után átlag 9 bushel és 4 gallon (kb. 2,5 q) búza termett, sorvetés után több mint 25 bushelt takarítottak be, de feljegyeztek 47 bushel búza- és 72 bushel árpatermést is.11 A herefordshire-i Milton földesura, Mr. Yeld kézzel sorbavetés után átlag 25, géppel sorbavetés után átlag 30 bushel búzát aratott le 680 négyszögöles táblákról. Összehasonlították a termett mag súlyát is: 88 négyszögölnek megfelelő parcellákon a termett mag súlya kézi vetés után 195, géppel sorbavetés után 240 font volt; a kézzel vetett parcellák szalmatermése 254, a géppel vetetteké 313 font volt. J. Close (Hillhouse, Ipwich) összehasonlító kísérleteinek eredménye szerint kb. 700 négyszögöles parcellákon kézi vetés után 19, géppel vetés után 33 bushel volt az árpatermés.

Cooke vetőgépének Németország lett a második hazája, ahol ezt is Thaer honosította meg, és terjesztette. Az első példányt Thaer barátja, a Hannover melletti Marienwerderben gazdálkodó von Hinüber udvari tanácsos hozatta Angliából,12 majd holsteini birtokán is ugyanezt alkalmazta. Négy éven át mindenfajta gazdasági növényt megpróbált sorművelésben nagyban termeszteni. Azt tapasztalta,13 hogy búza és bab sorba vetve szinte kivétel nélkül mindig gazdaságos a nagybirtok arányai között, de az árpa, rozs, zab, borsó sorvetése nem mindig váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezeknél a terményeknél ráfizetés is előfordult a kísérletek során. A gyakorlatban az a hiba is jelentkezett, hogy mivel Cooke gépének vetőcsövén át a mag közvetlenül a barázdába jutott, így kihagyást, mélység-egyenetlenséget, egyéb hibát menet

10 Thaer: Einleitung zur Kenntnisse der englischen Landwirtschaft, Hannover 1798. I. Bd. 496. p.

11 Egy bushel = búzából 62, rozsból 54,4, árpából 48, zabból 39 angol font.

12 Thaer orvos volt, először Hinüber könyvtárában ismerkedett meg az angol mezőgazdasággal. Nagyrészt könyvekből szerezte a mezőgazdaság gépesítése terén kiterjedt ismereteit, ezek alapján kísérletezett gazdaságában, s eközben lett eszményképe a brit szigetország mezőgazdasága. Utóbb személyes kapcsolatai alakultak ki az angol mezőgazdasági szakirodalom élvonalbeli tekintélyeivel, mint Sinclair, A. Young és mások, de ő maga Angliában sohasem járt. (Dr. Walter Simons: Albrecht Thaer, Berlin 1929.)

13 Thaer: Einleitung . . . 496. kk.

31