Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Barbarits Lajos: A vetőgép magyarországi elterjedésének angliai és németországi előzményei

közben nem lehetett észrevenni. 1797-ben Duwe, aki maga is javított Cooke vetőgépén, valamint Koch udvari istállómester tettek Zelle környéki birtokai­kon komoly eredményekkel járó kísérleteket a sorvetéssel. Ezidőtájt Braun­schweig sok nagy gazdaságában vetettek már sorvetőgépek'kel. Német gazdák körében is általános volt a megállapítás, hogy a sorvetés na­gyobb gazdaságokban kétségtelenül előnyös. Cooke vetőgépéhez ugyanis ke­vesebb emberi munkaerő kellett, az egy menetben egy géppel végzett munka mégis gyorsabb, a termelési költség ennek következtében kisebb volt, és csök­kent az általános üzemköltség azért is, mert Cooke vetőgépe elődeinél ritkáb­ban hibásodott meg, egykönnyen nem dugult el, a gép üzemelése biztonságo­sabb volt. Volt azonban egy hátránya, amire Thaer is rámutatott: drága volt, 150 talléron alul nem lehetett hozzá jutni. Részben ennek tudható be, hogy még a minden új iránt fogékony, haladó módszerekre törekvő gazdák is (nemcsak külországokban, hanem Angliában is) tagadták a sorvetés gazdaságosságát. Nemzetközi vita a sorvetőgépek használatáról A nemzetközi viszonylatban is köztiszteletnek és tekintélynek örvendő Arthur Young (1741-1820) volt egyike Angliában a sorművelés legharcosabb ellenzőinek. Mellette nagy súllyal esett latba Lewis Majendie, a felvilágoso­dott, vállalkozó szelleméről közismert gazda, aki tekintélyes nagyságú birto­kát teljes egészében sorművelésre rendezte be, mígnem többévi, sokoldalú kísérletek után - A. Young közlése szerint - kijelentette, hogy babon kívül többé semmit nem termel sorművelésben, hanem kizárólag szórva vetésre ren­dezkedik be. Megállapította, hogy a sorműveléshez a többszöri kapálás miatt sokkal több ember és több fogat kell, s ez a többlet éppen a szántóföldi mun­kacsúcs idejében jelentkezik. A sorvetés és sorművelés hívei viszont kiszámí­tották, hogy mindebből 1 acre (1126 négyszögöl) földre mindössze 1 shilling 6 pence költségtöbblet származik, s a termelési módszer haszna mellett ez nem jelentékeny. Egy gazdasági év összes munkanapjait véve a számítás alapjául, valóban nem sok a munkaigény-többlet, csakhogy ez a többlet emberben, állati erőben néhány, a mezőgazda számára amúgyis nehéz hónapra torlódik össze, és felborítja a gazdaság munkaerő-gazdálkodását. A német kísérletezők is megállapították, hogy kötött, agyagos talajok sorművelésre nem alkalmasak. Thaer abban foglalta össze véleményét, hogy a sorműyelés a tőkével rendel­kező gazdának hasznothajtó, a tőkeszegény gazda azonban tönkremehet bele. Kívánatosnak tartotta a módszer terjesztését mindenütt, ahol a megfelelően megművelt talajt biztosítani lehet, de bolondnak, eszeveszettnek minősítette a francia Carrard arra vonatkozó javaslatát, hogy minden gazdát törvényhozási úton kötelezzenek a sorművelés bevezetésére. A sorműveléshez használt vetőgépek felett is évtizedes vita folyt ebben az időben több ország gazdái között. Főleg Ducket és Cooke vetőgépei körül sza­kadtak két táborra a sorművelés hívei, még a feltalálók hazájában, Angliában is. Sok angol gazda megmaradt a kétmenetes Ducket-féle sorvetés mellett, a ve­tésváltást szélesebb keretek közt alkalmazó gazdák azonban szívesebben dol­goztattak Cooke-féle vetőgépekkel. A vetőgépnek a váltógazdasághoz való al­kalmazása hozta létre 1800 táján a német Winter találmányát, amelyet gabo­nán kívül hüvelyesek, répa és egyebek vetésére is lehetett használni. Kompli­kált és érzékeny szerkezetek helyett „a legegyszerűbb matematikai törvények alapján épült", hatsoros, olyan erős és masszív volt, hogy „semmi sem árt 32

Next

/
Thumbnails
Contents