Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Barbarits Lajos: A vetőgép magyarországi elterjedésének angliai és németországi előzményei
nyék termesztésére is. Míg a sorművelésre áttérő, e tekintetben még tapasztalatlan gazdáknak a kezdés körülményei között jobban megfelelő Ducket-féle vetőgépet ajánlotta, addig saját gazdaságában már az akkor legfejlettebb Cooke-féle, egyetemesen használható sorvetőgépek dolgoztak. James Cooke, Lancashire grófságban gazdálkodó anglikán lelkész találmánya adta a következő nagy lökést a vetőgép fejlődésének. Hosszú időn át gyűjtötte a maga és mások tapasztalatait, sóik kísérlet kudarcainak és eredményeinek szintéziséből alkotta meg új sorvető gépét, amellyel 1785-ben lépett a nyilvánosság elé. Gyors és széles körű elterjedése, az alapelvi azonosság mellett is sokoldalú továbbfejleszthetősége másodszor is a vetőgép hazájává tette Angliát, ahol nemcsak legrégibb, hanem legtöbb is volt a vetőgép ebben az időben. A XVIII. század hatvanas évei táján megindult ipari forradalom továbbfejlődésével a vetőgépgyártás is a brit szigetországban vetett legkorábban és legszélesebben gyökeret. Cooke-féle vetőgép. A járókerékről fogaskerék áttételes meghajtás első jelentkezése H emeltyűvel a meghajtás kikapcsolható volt Cooke találmányának lényege, több más célszerű újítás mellett, az eddigieknél jobb, biztosabban működő kanalas vető szerkezet volt. „Cooke olyan vetőgépet talált fel, amely lényegében már modernnek tekinthető, utána a vetőgép fejlődése gyors iramban haladt''9 - ebben foglalták össze hazájában, több mint másfél évszázad múltán Cooke találmányának jelentőségét. Ducket kétrészes (barázdáló -j- magszóró) vetőgépével szemben Cooke újból egybe építette a két munkamenetet szolgáló szerkezetet. A mag a nyitott magládából, egy emelőkar által szabályozható résen át hullott a magvályúba, ezáltal'bizonyosfokú, bár természetesen nem elég érzékeny mennyiségszabályozás történt, У4-З véka határok közt egy Morgen-re, ami ha-nak felel meg. A vályúban a vetőtengelyen üres dob forgott, a dobfelületre csavarozott kis merítő kanalak emelték a magot és hullatták bele a vető tölcsérbe, amely - ellentétben a Ducket-félével - újból majdnem a talajig érő, szilárd csőbe torkollott, előtte barázda túró vas, mögötte magtakaró borona fogak. A vetőtengelyt a 9 S lilien: Men, machines and history, London 1948. 30
