Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Barbarits Lajos: A vetőgép magyarországi elterjedésének angliai és németországi előzményei
eszközökben fekvő tőke (80 Thaler) évi 5% kamata 4 Thaler évi javítás, elhasználódás 8 „ ebből 15 Morgenre esik 21 5 15 Morgen összes költsége: 4 Thaler 20 Groschen 7 Pfennig Eszerint egy Morgen vetésterületre a sorművelés költségeiből 10 Groschen és nem egészen 8 Pfennig esett, ami viszont már 1/3 rész vetőmag megtakarításból megtérült. Problémákat hagyott hátra Duókét vetőgépénél a vetésre kerülő mag meny- nyisége, a vetés mélységének szabályozása, tehát a vetőgéppel szemben támasztott legfőbb gazdaságossági és agrotechnikai követelmények: a vetés magtakarékossága és egyenletessége megoldatlan maradt. Ha szél fújt, a magasan végződő kifolyó tölcsérek szájánál széthordta a magot. Ezeken igyekezett, részben legalább javítani Thaer, a német agrárszakoktatás jeles úttörője. Cooke kanalas vetőgép találmánya Németországban elég későn kapott polgárjogot a vetés gépesítésének kérdése. Amíg Angliában a sorművelés meghonosodása után hamarosan, 1782-ben, Anstruther szerkesztett vetőgépet, 1785-ben már elkészült James Cooke, majd 1790-ben Henry Baldwin vetőgépe, és felzárkóztak nyomukban a francia feltalálók: Montesui, Diancourt és többen, akik hamarosan feledésbe is mentek, addig Németországban a XVIII. század végén még ritka volt a vetőgép. „A vetés Németországban emberemlékezet óta kézzel történik. Angliában és Svédországban 20 és még több éve használnak erre a célra egy gépet, ami 2 év óta Ilfeldben is ... és több év óta a braunschweigi választófejedelemség több apátsági birtokán is be van vezetve; ez a gép új találmány/’7 1792-ben Németországban a szántóvető szerszámairól szóló szakmai felsorolásban8 eke, borona, szelelő rosta, kézi daráló, ásó stb. kerül megemlítésre, minden egyebet így foglal össze: „Jól tudom, hogy vannak még mindenféle újonnan kitalált mező- gazdasági szerszámok, mint vető- és cséplőgép ... és egyebek. Én mindezeknek az izéknek megadom a kellő tiszteletet („ich lasse jedem seine Achtung für diese Dinge”), de azok inkább játékos dolgok („Spielereyen”), semmint komolyak, mert azok (az újak) jó oldaluk mellett olyan rosszal is rendelkeznek, ami több kárt okoz, mint hasznot.” A XVIII. századvég német szakírója ezzel be is fejezte mondanivalóit az új gépekkel, eszközökkel kapcsolatban. Csak még a szántás-vetésről szóló fejezetben, ahol a vetést a szántóföldi termesztés legfontosabb műveletének ismeri el, szögezi le megfellebbezhetetlenül: „A vetőgépről, amelyet ekére lehet alkalmazni, erről a tökéletlen gépről nem írhatok, - a kézzel való vetés marad mindenkor a legjobb módja a vetésnek.” Nem egészen így történt, mert Thaer más véleményen volt, és kísérleteivel, az angol vetőgép szerkezeti egyszerűsítésével, gyakorlati és irodalmi propagandájával mégis utat nyitott Németországban a vetőgép használatának. Az országban elsőnek állította munkába Berlin közelében fekvő birtokán a Ducket- féle vetőgépeket, s fiatal gazdászokat oktatott azok használatára. Fő törekvése volt a sorművelést kiterjeszteni a gabonaféléken túl egyéb szántóföldi növé7 J. t. Günther Leopold: Handbuch der gesammten Landwirtschaft, Schnepfenthal, 1735. I. Bd, 79. p. S J. F. Mayer: Das óanze der Landwirtschaft Nürnberg 1792, 114. és 253. p. 29
