Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Balassa Iván: Nemzetközi megbeszélés a munkaeszköztörténeti archívumok kérdéséről a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban

áttételeken keresztül a társadalom organizmusával való kapcsolatára. A felmérő munka során rendkívül fontos az egységes nemzeti terminológiák kialakítása, mert csak így válik az anyag egyöntetűen használhatóvá. Az archívumok akkor szolgálják igazán a történeti kutatás célját, ha a régészeti koroktól napjainkig valamennyi mezőgazdasági munkaeszközt magukba foglalnak. A múzeumi anyagot nemcsak a terepen gyűjtöttekkel kell kiegészíteni, fel kell dolgoznia az ikonográfiái és feljegyzésbeli adatokat is. Igyekezett a néprajzi atlaszok feladatát, melyek egy adott korszak helyzetét rögzítik, elválasztani a munkaeszköztörténeti archívumok feladatától, mert ezek alapján a történeti fejlődés érzékeltetésére adódik lehetőség.

Tokarev S. A. „A földművelés néprajzi kutatásának kérdései” címen tartotta meg előadását. Hangsúlyozta, hogy az agráretnográfiába a különböző szakemberek idevonatkozó munkáját kell összefoglalni. A munkaeszközök kutatása mellett komoly jelentőséget kell tulajdonítanunk a tulajdon kérdésének, mely a munkaszervezet kialakulását is meghatározza. A munkaeszközök közül a legnagyobb érdeklődés az eke iránt nyilvánul meg s az e területen végzett kutatások eredményeit az etnogenetikai összefüggések megállapításában is jól fel lehet használni. Sajnos azonban az ekék rendszerezésében annyira különböző elvek érvényesülnek, hogy az általános összehasonlítás sok esetben lehetetlenné válik. Pontos osztályozás nélkül sem a néprajzi atlaszok, sem a munkaeszköztörténeti archívumok nem tudják hivatásukat betölteni.

Matolcsi János előterjesztette a Mezőgazdasági Múzeum által összeállított „Határozati javaslat a mezőgazdasági munkaeszköztörténeti archívumok létesítésében való európai együttműködésre” c. tervezetet. A tervezet előkészítése során abból indultunk ki - mondotta - hogy a határozati javaslatnak nem lehet feladata az egyik vagy másik országban működő munkaeszköztörténeti archívum módszerét valamennyi országra kiterjeszteni. Mindegyikből célszerű kiemelni azokat a bevált és különböző körülmények között alkalmazható alapelveket, amelyek egy nemzetközi együttműködés általános keretéül szolgálhatnak. A határozati javaslat tehát csak olyan általános kerettervezet, melyet csupán az egy-egy mezőgazdasági ágazat illetve munkafolyamat gazdasági és földrajzi körülményeiknek megfelelő tartalommal tölthetnek meg. Az eredményes kooperáció azonban megkívánja, hogy az egyes országok általánosságban azonos szempontokat kövessenek, legalábbis a következő négy kérdésben: a) az egy-egy mezőgazdasági ágazat, vagy munkafolyamat egész munkaközkészletének archivizálásában, b) minden tárgyról önálló archívlap felfektetésében, c) az archívlapok bizonyos adatainak egyezőségében, d) az archívum szisztematikája fő fejezeteinek kialakításában.

A tanácskozás résztvevői az elhangzott előadások, illetve a határozati javaslat felett már az első nap délelőttjén megkezdték az általános és részletes vitát, amit április 25-ikén délelőtt is folytattak. A vita az alábbi legfontosabb kérdéseket érintette:

A résztvevők többsége megegyezett abban, hogy kívánatos a néprajzi anyagon kívül az archívumba, ahol ennek lehetősége megvan, a régészeti tárgyak és a modern gépi anyag felvétele is. Élénk vita alakult ki akörül, hogy a feldolgozás kapcsán a múzeumban vagy a terepen található munkaeszközöket kell-e előnyben részesíteni. A többség amellett foglalt állást, hogy egyiket sem lehet a másik rovására elhanyagolni.

Az anyag rendszerezésének kérdése sok problémát vet fel. Ennek megoldását azonban egy két napos értekezleten nem lehet megtalálni, ezért szakágan270