Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Kiss Attila—Dr. Kralovánszky Alán: A márfai avarkori lósír

A ló életkora egy állattartással kapcsolatos kérdést vet fel. Ismeretes, hogy a hátaslovakat napjainkban általában 2-3 éves korban szokták betörni. A márfai ló életkora pedig 1,5-2 év. Ügy látszik, hogy az avarkorban a mainál korábbi betöréssel is számolhatunk.

A népvándorláskor nomád népeinek sírjaiban elég gyakran találni lovas temetkezést. E szokás különféle formáiból és e népekre vonatkozó történeti adatokból a régészeti kutatás megállapította, hogy a nomád népek életében oly fontos hátaslónak e népek hiedelemvilágában is jelentős szerep jutott.5

Az avarkor második felében a halottal eltemetett lovat az eddigi megfigyelések szerint két helyzetben lehetett megtalálni : vagy a halott bal oldalán, mint a márfai sir esetében; vagy a halott jobb oldalán, úgy, hogy a lókoponya a halott lába felé fekszik. Üjabb következtetések szerint e kétféle elhelyezés nem véletlen, ugyanis az eltemetett ember mindkét esetben a ló bal oldalán fekszik, vagyis azon az oldalon, ahonnan az életben szoktak a lóra felszállni. Ez arra enged következtetni, hogy e temetkezési szokás mögött olyan elképzelés élt, amely szerint a halottnak a túlvilágra való megérkezéséhez, vagy ottani életéhez lovára a maga hús-vér valóságában lesz szüksége.6

A Mezőgazdasági Múzeum számára földestül kiemelt lócsontváz hitelesen mutatja be azt a Kelet-Európa területén szerte elterjedt taki és tarpán keve- rékű, aprótermetű lovat, amely a fiatalon történt betörés mellett, a leölés módját, s a nomádnépek szellemi életében betöltött jelentős szerepét is szemlélteti.

DAS PFERDEGRAB AUS MÁRFA AUS DER ZEIT DER AWAREN

von A. Kiss, Dr. A Kralovánszky

Für die Ausstellung des Ungarischen Landwirtschaftlichen Museums kam im Jahre 1962 ein Pferdegrab aus der späteren Awerenzeit, 8.-9. Jahrhundert n. u. Z. zur Ausgrabung. Das Pferdegrab stammt aus der Gemeinde Mária, in Süd-Transdanubien. Der 1,5-2 Jahre alte Hengst ist ein Taki Tarpán Mischling und wurde geschirrt (Pferdegebiss mit Seitenstangenbaum, Steigbügelpaar mit gradem Steiger, Gurtschnalle) neben dem toten Herrn beigesetzt. Auf Grund der neben dem Pferd zum Vorschein gekommenen Rinderknochen kann angenommen werden, dass man anlässlich des Totenmahles nicht nur des Menschen, sondern auch des Pferdes gedacht wurde. Pferd an dem Os frontale des Schädels, noch ausserhalb des Grabes durch mehrmalige Hiebe nie- Auf Grund der archäelogischen und biologischen Angaben kann festgestellt werden, dass man das derschlung und dann ins Grab legte. Aus dem Alter des Pferdes und des Geschirrs lässt sich darauf schliessen, dass man in diesem Fall das Tier früher zum Reitpferd einritt, als es heutzutage üblich ist. Die Angaben des (in situ) ausgegrabenen und ausgestatteten Pferdegrabes ergeben neuere Beweise für die so wichtige Rolle des Pferdes im wirtschaftlichen und geistigen Leben der nomadisierenden Awaren.

5 Köppers, W., Pferdeopfer und Pferdekult der Indogermanen. Wiener Beiträge zur Kulturgeschichte und Linguistik. Wien IV(1936); László Gy., A népvándorlás lovasnépeinek ősvallása. Kolozsvár 1946; Findejsen, H., Das Tier als Gött, Dämon und Ahne. Stuttgart 1956.

6 Kiss A., Az avarkori lovastemetkezés szokásának vizsgálata. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1962) 153-162.

254