Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Gunst Péter: Egy vecsési parasztgazdaság jövedelmezősége 1937-ben
EGY VECSÉSI PARASZTGAZDASÁG JÖVEDELMEZŐSÉGE 1937-BEN Gunst Péter A mezőgazdaság, a parasztság története a legújabb kor kutatása során is előtérben álló téma. Mégis, szinte alig találunk olyan történeti tanulmányt, amelyik a mezőgazdasági üzemek - lettek légyen azok paraszti vagy „úri", középbirtokos vagy nagybirtokos üzemek - jövedelmezőségének alakulásával foglalkoznék. Holott az egész korszak permanens mezőgazdasági válságának, amelyet a gazdasági világválság csak súlyosbított, szinte lázgörbéjét kapnánk a mezőgazdasági üzemtípusok jövedelmezősége alakulásának felvázolásával. Az alábbi közlemény magától értetődően nem tehet kísérletet ennek a kérdéskomplexumnak a megoldására, mindössze egyetlen adalékot szándékozik közzétenni. Ez az adat kutatásaink során, szinte véletlenül jutott a kezünkbe. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum irattárában lapozgatva, Badics József volt múzeumi főigazgató hagyatékában találtuk meg azt a bírósági mezőgazdasági szakértői jelentést, amelynek mellékleteként állították össze egy vecsési gazda. Liebe István gazdaságának és termelésének leírását. Vecsés természetesen minden fajta szempontból különleges elbírálás alá esik. Szervesen beletartozik, s talán egyik legtipikusabb községe annak a zöldövezeti hálózatnak, amelyik a főváros körül alakult ki, s hozzájárult annak élelemmel való ellátásához. Ez a helyzete megkülönbözteti az átlagos falvak többségétől, nemcsak abban az értelemben, hogy igen jó értékesítési viszonyokkal rendelkezik, hiszen Budapest szomszédságában fekszik, s a gazdák termékeiket saját maguk, közvetlenül tudják a budapesti piacokra szállítani és így igen jó árakat elérni, hanem abban az értelemben is, hogy a község gazdáinak túlnyomó többsége már régen felhagyott a hagyományos gabonatermesztéssel és a nagyobb munkaigényű, de sokkal magasabb áron értékesíthető szántóföldi zöldségtermesztésre tért át. Ennek a kedvező helyzetnek következménye, hogy Vecsésen a földárak és földbérek relatíve igen magasak. 1938-ban a vecsési főjegyző adatai szerint a közepes minőségű, sőt a határnak gyengébb részeiért is kát. holdanként 50-80 P-t, míg jó minőségű, tehát káposztatermesztésre alkalmas mélyebb fekvésű talajok esetében 100-140 P-t is megfizettek. A földárak pedig ezeken a jobb, káposztatermesztésre is alkalmas területrészeken 1500-2200 P között ingadoztak.1 Ezeket az adatokat alátámasztják hivatalos statisztikák is. Hiteles földár- és földbérstatisztikák ugyan Vecsés községre nincsenek, de a monori járás adataival (Vecsés e járás egyik községe) rendelkezünk. E szerint 1937-ben a monori járás községeiben 1 kát. hold szán1 Erre vonatkozólag lásd Badics Józseí szakértői véleményét. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Archívuma, (a továbbiakban MMA Arch.) Badics József hagyatéka. 255
