Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Valkó Arisztid: A nagyszentmiklósi földmivesiskola működése 1863—1889 között
cikket írt, melyben egyrészt a hibákat fedi fel, másrészt rámutat a helyes útra. Az 1882/83. iskolai évben további fejlődést láthatunk a Nagyszentmiklósi iskolánál. A hivatalos jelentés szerint a növendékek száma: 38. Ugyanakkor Bartók a munkát „Dörner Sándor tansegéddel" osztja meg. Az előkészítő tanfolyamon 4 tárgyat tanítanak télen 12, nyáron 6 órában. Az első évi tanfolyam I. téli felén 6 tárgy szerepel heti 15 órával, a nyári félévben 5 tárgy 11 órával. A másodévi I. tanfolyamban 6 tárgyra heti 11 óra esik, a II. nyári félévben 5 tárgyra heti 9 óra. A magyarul gyengébben tudók részére rendkívüli előkészítő tanfolyamot tartanak. A tanfolyam tartama változatlanul 2 év. Az ide csatolt jelentésből kitűnik, hogy az intézetnek könyvtára, taneszközei igen hiányosak. Néhány folyóiratot járatnak: „Magyar Föld”, „Közgazdasági Értesítő", „Gyakorlati Mezőgazda", „Erdélyi Gazda", „Halászati Lapok". A gyakorlat igazolta Bartók és Hertelendy főispán elgondolásait, hogy az iskola fejlesztésének egyik alapköve a növendékek számának szaporítása. Bartók tehát erre helyezte a súlyt, hogy a minisztériumot álláspontjának felülbírálására vegye rá. Az újabb előterjesztéseknek meg is lett a kedvező fordulata. Bartók nem fáradozott hiába; Széchenyi Pál akkori földművelésügyi miniszter 1887-ben elrendelte az iskolának állami kezelésbe vételét s öt tanerős földmíves iskolává szervezték. Megállapodás történt a Nákó családdal, mely a 24 hold használatát és az épületeket az iskola fennállásáig rendelkezésre bocsátotta. Ugyanakkor Nagyszentmiklós község ÍOO hold földet adott bérbe, holdanként évi 10 ft bérösszegért az iskolának. 1889. évben az iskola, első alapítója emlékére „Kristóf-intézet, m. kir. földmívesiskola" nevet vette fel. A fejlődésnek ezt az állomását Bartók már nem élte meg, de amit megálmodott, amiért fáradságot nem ismerve küzdött, aminek életművét szentelte, az bekövetkezett halála után. A magyar föld, amelynek méhében rejlett a világhírű avar fejedelmi arany kincs, gazdagabb lett egy emlékkel, egy alkotással . . . DIE WIRKSAMKEIT DER AGRARSCHULE VON NAGYSZENTMIKLÓS ZWISCHEN DEN JAHREN 1863-1889 von dr. Aristid Valkó Die „kleine Agrarsohule" von Nagyszentmiklós wurde 1799 von dem ansässigen Gutsbesitzer Kristóf Nákó für die Söhne der ärmsten Leibeigenen gegründet. Zur Aufrechterhaltung der Schule hielt er die Bodennutzung von 24 Joch und eines der Gebäude des Herrschaftgutes frei. Den Anweisungen von Samuel Tessedik gemäss öffnete die Schule 1800 ihre Tore. Ein Lehrer versah den unentgeltlichen Unterricht von 12 Knaben. Aus dem Ertrag der Felder und aus der von der Familie Nákó zugeteilten Jahresrente konnte er den eigenen und den Bedarf der Schule decken. Die Knaben erhielten in allen Zweigen der Landwirtschaft theoretischen und praktischen Unterricht, wobei die zur Benutzung überlassenen herrschaftlichen Felder zweks Übung bestellt worden waren. Die Schule wurde in ihrer ursprünglichen Form bis 1855 belassen. Der Erbe, Kálmán Nákó, hielt die Aufrechterhaltung der Schule für sich nicht mehr verpflichtend mit der Begründung, dass die Leibeigenschaft in 1848 abgeschafft worden war und veranlasste die Schliessung der Agrarschule. Hierauf leitete der Statthalterrat einen Prozess gegen ihn ein und forderte die Wiedereröffnung der Schule, sowie einen Schadenersatz. Kálmán Nákó hörte auf die Bitten der Agrarier von Nagyszentmiklós, erwartete nicht den Ausgang des Prozesses, sondern liess irn Herbst 1864 die Schule wieder eröffnen und gab ihr zum Angedenken des Gründers (des Stifters) den Namen „Kristóf Institut”. Gleichzeitig gelobte er feierlich, dass er dem Testament des Stifters, Kristóf Nákó, gemäss die Schule wieder aufrechthält und zum Unterricht das gleiche Gebäude und den Boden sichert. Die Dotierung des Lehrers des unentgeltlichen Unterrichts von 12 Bauemkindem blieb unverändert. Die Zöglinge, die die Agrarschule absolvierten, waren verpflichtet zwei Jahre hindurch auf dem Gut der Familie von ca. 7000 Joch landwirtschaftliche Lohnarbeit zu verrichten. Die billigen Arbeitskräfte boten der Familie bedeutsame Entschädigung 218
