Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon
A MEZŐGAZDASÁG ALTALANOS SZAKFELÜGYELETE A POLGÁRI MAGYARORSZÁGON Dr. Takács Imre Előzmények Az egész középkoron át a közigazgatásnak nem kis része gazdasági igazgatás volt, s az újkorban, különösen a merkantilizmus tanainak hatására, a gazdasági élet állami befolyásolása még inkább erősödött. Nálunk a XVIII. században Mária Terézia, II. József és kormányszékeik tettek lépéseket a mezőgazdaság - főként az állattenyésztés és a mezőgazdaság egyes határterületei (erdészet, fásítás, selyemhernyó-tenyésztés stb.) - fejlesztésére. Ámde a XVIII. században és a XIX. század elején az európai gazdasági életben végbement nagy átalakulás a kapitalizmushoz vezetett és létrehozta ennek ideológiai keretét, a gazdasági és társadalmi liberalizmust. A kibontakozó kapitalizmus szabadságot kívánt, a gazdasági fejlődést gátló kötöttségek megszűnését. Ez a XIX. század közepén kiteljesedő irányzat illetéktelennek tartotta magát aktív közreműködésre a gazdasági élet alakításában. Államideálja a személy- és vagyonbiztonságot megóvó, de egyebekben az emberi tevékenységnek szabad folyást engedő polgári kapitalista jogállam volt. A közbiztonság fenntartásán túl hosszú ideig csupán az adóztatást, a honvédelem és az igazságszolgáltatás ellátását tekintették közvetlen állami feladatnak, a gazdasági élet gyámolítása nem tartozhatott a közigazgatás funkciói közé. Csak amikor a népsűrűség emelkedése utóbb az élelmiszerek termelésének gyors növelését és az ipar fejlesztését tette szükségessé, határozták el ismét - a doktrinér liberalizmus gyakorla- tiatlanságát felismerve - a gazdasági élet állami támogatását, ösztönzését és a közérdek szempontjából káros gazdasági tevékenység korlátozását, formáltak jogot a gazdasági életbe való bizonyos mértékű beavatkozásra. A múlt század második felétől kezdve a közhatalom újra nem nézte érdektelenül a gazdasági élet folyását Magyarországon sem, hanem - ha eleinte óvatosan is - pozitívan kezdett abba beleszólni. Ez a közérdekű állami beavatkozás azonban nálunk nem terjedt ki egyenletesen a nemzetgazdaság egész területére. Az 1848-ban legtöbb intézménye szerint polgárivá lett országban ugyanannak a minisztériumnak jutott felső fokon a földművelés, az ipar és a kereskedelem ügyeinek intézése s ez az állapot a hatvanhetes kiegyezés után sem változott meg. A közjóiét igazi forrását az iparban vélték akkoriban megtalálni. így a nemzetgazdaság három fő ágának ügyeit intéző minisztérium az ipari és azokkal rokon kereskedelmi érdekeket karolta fel különösen, a mezőgazdaságot elhanyagolta. Jellemző erre, hogy az országgyűlés a kormány javaslatára meghozta az első és a második ipartörvényt (1872:VIII. és 147
