Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon

1884:XVTI. t.-cikkeket), valamint a kereskedelmi törvényt (1875:XXXVII. t.-cikket), de a mezőgazdaság javára a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium évtizedekig nem kezdeményezett átfogó törvényhozási alkotást.1 Ezért a Magyar Gazdasági Egyesület - főként az 1879. évi székesfehérvári II. Országos Gazdakongresszus idejétől kezdve - kitartóan sürgette a mezőgazdasági ügykörök felső irányításának különválasztását.1 2 E követelésnek az 1889:XVIII. törvénycikk tett eleget.

Az önálló agrárminisztériumnak egyik fő törekvése volt, hogy a parlamentben tető alá hozassa a magyar „code rural”-t, A liberális korszellem és az agrárkívánságok közti kompromisszum eredményeként, évekig elhúzódott előkészítés után megszületett törvény, „a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről'' szóló 1894 :XII. törvénycikk még hangsúlyozta ugyan, hogy „mezei földbirtokát a törvény korlátái között mindenki szabadon használhatja”, mégis új alapokra helyezte a hivatalos agrárpolitikát. Végrehajtási rendeletéivel együtt lerakta a fejlődésképes magyar földművelésügyi szakigazgatás alapjait. E törvény rendszerbe foglalta és kiegészítette azokat az adminisztratív eszközöket, amelyekkel a változó kormányok mezőgazdaságunk fejlesztésére addig is törekedtek, s egyszersmind előrehaladást tett a mezőgazdálkodásba való közérdekű állami beavatkozás terén. Előnyösen különbözött a korabeli hasonló külföldi jogalkotásoktól: az 1880. IV. 1-i porosz és az 1898. VI. 21-i francia törvénytől. Ezek - különösen a porosz törvény - általában csak büntető szankciókat ve- vettek be a mezei kihágások (szabálysértések) elkövetésére, ezzel szemben a magyar törvényben a mezőgazdaság megsegítésének elve is némileg kifejezésre jutott

.3 Amíg korábban csak az árvíz kártételei, valamint a fertőző állatbetegségek elleni védekezést s az erdészet, vadászat, halászat és gazdasági cselédügy rendészeti jellegű ellenőrzését tekintették Magyarországon mezőgazdasági közfeladatnak, addig az 1894 :XII. törvénycikk hatálybalépése után az olyan ügyek gondozása is, mint a nyomásos vagy a szabad gazdálkodás kérdése, az állat- tenyésztés, a közlegelők, a faiskolák és a hegyközségek ügyei, továbbá a mező- gazdaságra káros állatok és növények irtása, a mezőgazdaságra hasznos állatok oltalmazása közigazgatási feladat lett.

Az agrárpolitikai célok megvalósításának adminisztratív vezetésére 1890. január 1-től kezdve külön minisztériumunk volt, de e céloknak közhatalmi megvalósítása - éppúgy, mint a jogvitás közigazgatási ügyekben való intézkedés joga - a törvényhatósági szervezet általános közigazgatási hatóságainak: az alispánnak, a járási hatóságnak, a polgármesternek hatáskörébe tartozott,4 I. és II. fokon a mezőgazdasági közigazgatási jogszabályok végrehajtására külön hatósági szervek nem voltak a polgári Magyarországon.5 Márpedig a mező- gazdasági ügyeknek intézése folytán olyan feladatokkal bővült a közigazgatás hatásköre, amelyek ellátásához nem hatalom, hanem szakismeret kell, s ame1 Bármily jelentősek voltak is a maguk nemében az akkori fontosabb mezőgazdasági törvényeink (az 1879. évi erdőtörvény, 1883. évi vadászati, 1885. évi vízjogi, 1888. évi halászati és ugyancsak 1888. évi állategészségügyi törvény), azok az agrártevékenységnek csak egy-egy szektorát szabályozták, de nem nagyon hatottak az egész magyar mezőgazdaság helyzetének alakulására.

2 Bernát Gyula-, Az új Magyarország agrárpolitikája 1867-1914. Bp. 1938. 281. p.

3 Kár, hogy csak egyes részeiben hajtották végre következetesen ezt a törvényt.

4 Kétféle törvényhatóság volt: megye és törvényhatósági jogú város. Amit a továbbiakban á megyéről mondunk, az értelemszerűen a törvényhatósági jogú városokra is vonatkozik. A mezőgazdasági szakfelügyelet tekintetében mutatkozó eltérést kiemeljük.

5 Ez alól csak néhány földművelésügyi miniszteri kirendeltség volt bizonyos tekintetben kivétel, de azok működése főként segélyakciók lebonyolítására szorítkozott és az első világháború végével meg is szűntek. Az első kirendeltséget 1897-ben Szolyván létesítették (utóbb Munkácsra tették át székhelyét), majd az országnak más, anyagi és műveltségi szempontból szintén elmaradt megyéi területén is szervezett a földművelésügyi miniszter kirendeltségeket (1902-ben Marosvásárhelyen, 1909-ben Zsolnán, 1913-ban Nagyváradon, 1914-ben Eperjesen és 1915-ben Kolozsváron).

148