Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Martha Zsuzsanna: A baromfitermékek mai nagyüzemi termelésének előzményei Magyarországon
a baromfiállománya - annak ellenére, hogy a baromfitenyésztés jellegzetesen kisüzemi állattenyésztési ág volt - a szokásos ház körüli létszámot többszörösen meghaladta. A húszas évekig még ismeretlen volt nálunk a mezőgazdasági háttér nélküli baromfitenyésztési nagyüzem, sőt a húszas-harmincas években létesített néhány száz önálló baromfifarm sem tekinthető még annak. Ezek legföljebb baromfitenyésztési középüzemek voltak, nem is specializálódtak külön hús- és tojástermelő üzemekre. Felszabadulás előtti népi baromfitenyésztésünkre a külterjesség, az ún. feltétlen baromfitakarmányoknak (a tarlón, szérűn elhullott magvaknak, a rovaroknak és a más állattal nem hasznosítható területek gyommagvainak, fűtermésének) értékesítése volt jellemző. Az átlagos ház körülinél nagyobb állományokkal a ÍOO kát. holdnál nagyobb gazdaságokban és az alföldi tanyavilágban folytatott baromfitenyésztés a termelési szervezet szempontjából nem. különbözött a ház körüli tartásban szokásostól. Mindkét helyen a baromfinak mind tojás-, mind hústermelési hasznosítása folyt egymással párhuzamosan, egymástól szinte szétválasztatlanul. Még az átlagos ház körülinél jóval nagyobb állományú népi baromfitenyészetekben sem volt az állomány akkora, hogy kezelése valami külön termelési vagy munka- szervezet kialakítását tette volna szükségessé. Ezzel a nem munkaigényes, nem sok költséges takarmányt és szinte semmi befektetést nem igénylő, tehát olcsón termelő külterjes népi baromfitenyésztéssel szemben a két világháború közti Magyarországon létesült, nagyobbrészt „műkedvelők'' vezette monokultúrás baromfifarmok a maguk átlagosan 500 körüli - zsákból etetett - állományával, igényes fajtáival és drágább ólazásával csak addig bírták a versenyt, amíg tenyésztojás- és tenyészállattermelésükhöz állami támogatást kaptak. Nem így a tőkeerős baromfiipar, az üzleti szempontból is jól vezetett egykori hizlaló telepek, amelyek sokszor ÍOO ezres baromfiállománnyal dolgoztak. Bár ezek munkaszervezete csak manufaktúraszinten állott, már puszta létük is a baromfitermékek jövőbeni gazdaságosabb nagyüzemi termelése felé mutatott. VORGÄNGE DER NEUZEITIGEN G ROSSBETRIEBS - ERZEUGUNG VON GEFLÜGELPRODUKTEN IN UNGARN von Dr. Zsuzsánna Mártha •Ausser der völkischen Geflügelzucht gab es einst fast überall in Ungarn infolge der Grosse der einzelnen Bestände, sowie durch ihre Verbreitung in den Meierhöfen der Gutsherren eine Geflügelzucht, die man als grosswirtschaftliche bezeichnen kann. Natürlich darf man diese nicht als eine einfachere, uralte Form der heutigen Grossbetriebe der Geflügelfleisch und Eier Massenproduktion betrachten, denn die Geflügelzucht der gutsherrlichen Meierhöfe wurde auch mit kleinbetrieblichen Methoden getrieben. Auch dort wurde die Geflügelzucht mit traditionellen Arbeitsmethoden geführt, genau so wie auf den Höfen der Leibeigenen, aber irn Grossen, während die heutigen „Geflügelfleisch- und Eierfabriken" Formationen einer Grossbetriebsorganisation sind. Die Anfänge der Geflügelmassenproduktion kann man in Ungarn in das letzte Viertel des 19. Jahrhunderts setzen. Zu dieser Zeit wurden bei uns grosse Geflügel-Mästungsbetriebe gegründet, - in der Mehrzahl in den Städten der Tiefebene. Ihre Arbeit war aber zum grössten Teil
