Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Martha Zsuzsanna: A baromfitermékek mai nagyüzemi termelésének előzményei Magyarországon
költségért egy-egy tyúk 16 pengő nyersbevételt nyújt. Ha ezen összegből most leütjük az invesztált tőke kamatját és más szokásos költséget, munkabért, úgy az elért tiszta jövedelemmel még mindig nagyon meg lehetünk elégedve."49 A dán példát tartva szem előtt, a tojástermelő telepek (farmok) ezreit ösz- szefogó s az egész országot behálózó termelő és értékesítő szövekezetek segítségével tartotta Magyarországon is kifejleszthetőnek a belterjes tömeges baromfitenyésztést. Míg Predmerszky leghorn farmokat propagált. Szőnyey Lórántné a rhode island red fajtának volt híve. Ezek százaival népesítette be mintaszerű - a második világháború alatt megszűnt - óbudai farmját. Könyvében józan mértéktartással óvott a laikus körökben elterjedt, attól a tévhittől, hogy „. . .. a baromfitenyésztés hasonlatos az olyan arannyal telt hordóhoz, melyből csak meríteni kell." Hangsúlyozta, hogy a baromfitenyésztés „. . . sok munkát jelent. . . Gyümölcse pedig legjobb esetben tisztességes megélhetés, de semmiesetre sem bankári jövedelem."50 A harmincas évek elején az első magyar tízezres, villanyfűtésű keltetőgép megszerkesztője, Gergely Béla „Oktató füzet-sorozat és árjegyzék a baromfi- tenyésztés köréből'' című periodikus kiadványt indított. Ennek első füzete „A rántani való csibe nevelése zárt helyiségben hamburgi módon" [Bp. 1930,] címet viseli. Hogy nem a mezőgazdasági foglalkozásúaknak szánta tanácsait Gergely, az kitűnik abból az intelméből, hogy „olyankor termeljünk rántani való csibét, amikor a falusi gazdaasszony nem árasztja el vele a piacot". Ez az időszak októbertől márciusig tart. A Gergely propagálta nevelőketrecekben dús takarmányozással 50-50 csibe volt 2-3 hónapos korig piackész állapotba hozható, s a cserép- vagy vaskályhával fűtött nevelőházban 6-12 ilyen ketrecet lehetett elhelyezni, azaz egyszerre 300-600 csibe nevelése volt benne folytatható. 1931 nyarán a kormány a gazdasági válság elmélyülése miatt bankzárlatot kényszerült elrendelni; a vállalkozási kedv a mélypontra zuhant. A baromfifarmok alapítása is megtorpant. Először a legszakszerűbben vezetett nagy telepek érezték meg a fordulatot, mert a többi farm ősszel már nem rendelt vér- frissítésre tenyészanyagot. Kiderült, hogy a modern tyúkfarmok leginkább egymás között bonyolították le üzleteiket, legjobb vevőik maguk is farmok voltak. Már alig keresett valaki tenyészállatot, naposcsibét, tenyésztojást; mint értékesítési lehetőség csak a közvetlen fogyasztópiac - az állatok és a tojások étkezési célra való eladása - maradt meg.51 A válságot végül is egyes jól vezetett, kivételesen kedvező fekvésű vagy egészen kiváló tenyészállatokat előállító farmok, továbbá a mezőgazdasági üzemmel összefüggő, olcsóbban termelő telepek átvészelték, de a vásárolt takarmányon nagy üzemköltséggel fenntartott pecsenyebaromfi- és tojástermelő monokultúrák legtöbbje megbukott.52 A telepszerű baromfitenyésztés máról holnapra elvesztette vonzerejét. A termelést irányító politika is alkalmazkodott a változott viszonyokhoz. Az új hivatalos cél a telepszerű baromfitenyésztés közvetlen támogatása helyett a köz- tenyésztés hathatósabb felkarolása lett, de - a tyúkfarmok segítségével. Ettől 49 (Predmerszky Dezső:) i. m. 308. p. 00 Szőnyey Lórántné: A modern csirkefarm. Bp. (1928.] 7. p. 51 Winkler János: A baromfitenyésztés űzemtani megvilágításban. Mezőgazdasági Közlöny. 1935. évf, 388. p. 52 Kocsondi Németh Lajos: A baromfitartás üzemi szerepe és jövedelmezősége a kisgazdaságokban. Bp. 1938. 11. p. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 129