Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Martha Zsuzsanna: A baromfitermékek mai nagyüzemi termelésének előzményei Magyarországon
és pulykát: libából a kisebb gazdák 20-50, a nagy parasztgazdák 100-200- 300, olykor 500 darabot is neveltek,32 pulykából pedig 50-400 darabot.33 De az állatokat külterjesen, sőt ridegen tartották. Ezzel szemben külföldön - főként Amerikában, Dániában és Hollandiában - már a XIX. század utolsó évtizedeiben sok szakszerűen kezelt, belterjes nagyüzemi baromfitelepet létesítettek. Több helyen - elsősorban Franciaországban - összekapcsolták a tömeges baromfitenyésztést a központosított gépi keltetéssel, ami mindenütt, ahol ennek műveleteit megtanulták, jól bevált.34 Az USA baromfitenyésztésének hatalmas arányairól s az ott alkalmazott tenyésztési, takarmányozási és ólazási eljárásokról, illetve módszerekről Winkler János számolt be nálunk a kilencszázas években. 35 A baromfitermékek tömeges termelésének gondolata az első világháborút megelőző évtizedben már sok embert foglalkoztatott Magyarországon, a tenyésztés terén azonban a tervezgetésnél alig jutottak előbbre. 1909-ben az Országos Iparegyesület 2000 koronás pályázatot hirdetett annak a kérdésnek részletes kifejtésére, hogy mely okok idézik elő Budapesten az élelmiszerek drágaságát és miképpen lehetne azokat elhárítani. A három legjobb pályamű egyikének szerzője, Bihari Károly felhozta, hogy a hazai baromfitenyésztés terén „. . . az okszerű tenyésztés csak nagyon lassan tud meghonosodni. Nagy tenyésztő alig van csak egy pár."36 Javasolta, hogy „a fővároshoz közel baromfitenyésztő részvénytársaság alapítandó. Vagy ha a tőke nem vállalkozik rá, a főváros állítson nagy baromfi-tenyészdét ."37 A bírálóbizottság megállapította, hogy Bihari „diagnózisa általában nem rossz, ... a therapiát tartalmazó fejezet alatt igen sok találó javaslat van, . . . van benne azonkívül néhány kellően meg nem okolt kívánság és itt-ott egy-egy utópia."38 Feltehetően ezek közé sorolták a főváros költségén létesítendő nagy baromfitenyészet gondolatát is. Akkoriban még szokatlan elképzelés volt, hogy egy közület közvetlenül foglalkozzék az ilyen árutermeléssel. Az első világháború kitöréséig nálunk sem új technológiai eljárást nem vezettek be, sem új üzemi tervek nem születtek a baromfitermékek tömeges előállítására. Még inkább mondható el ez a viszontagságos háborús esztendőkről. A háború végén Magyarországon is bekövetkezett súlyos közélelmezési nehézségek azután fokozott mértékben terelték rá a figyelmet a baromfira. Számos korabeli megnyilatkozás tanúskodik erről a napi és a szaksajtóban. Valamennyire jellemző a Köztelek egyik cikke. Ebben Kovácsy Béla gazdasági akadémiai tanár azt javasolta, hogy a húshiány gyors enyhítésére olyan háziállatok tenyésztését helyezzük előtérbe, amelyeknek rövid a fejlődési idejük és nagy a szaporaságuk; ilyenek mindenek előtt a baromfiak.39 Be is következett a minőségi szempontot elhanyagoló, rendszertelen szaporításuk olyanok részéről is, akik arra semmiképpen sem voltak berendezkedve. Még a városlakók is - pincékben, padlásokon, világítóudvarokon a maguk módján „baromfi tö32 Kiss Lajos i. m. 12. p. 33 Kiss Lajos i. m. 31. p. 34 Mahler Károly: Munkafelosztás a baromfitenyésztés terén. Köztelek. 1905. évf. 1283. p. 35 Winkler János: Az Egyesült Államok baromfitenyésztése. Köztelek. 1905. évf. 1217-1218. p. 36 Bihari Károly,- Az élelmiszerek drágasága. Bp. 1910. 54. p. 37 Bihari Károly i. m. 96. p. 3S Komáromi Sándor: A drágaság. Bp. 1910. 18. p. 39 Kovácsy Béla: Hogyan lehet a húshiányon rövidesen segíteni? Köztelek. 1919. évf. 253. p. 12.
